Az egyik ember ínyencsége a másik ember mérge!

Mindannyian különbözőek és egyediek vagyunk. Tehát az „egy méret mindenkire” soha nem működik. Ezért ajánlanak nekünk olyan zavaróan sokféle diétát: magas szénhidrát / alacsony szénhidrát, magas fehérje / alacsony fehérje, tisztán nyers / teljesen főt, stb.-stb. És az érdekes dolog az, hogy minden diéta alkalmas némelyeknek, és nem alkalmas másoknak. Miért van ez? Mert „két ember kell a tánchoz”, azaz nincs olyan, hogy önmagában rossz étel vagy jó étel, számításba kell vennünk az egyént is, aki megeszi. És nem csak azt, hogy ki eszi, hanem hogy milyen állapotban van éppen.

Próbáljuk meg ezt részleteiben megérteni .

Mindannyiunknak különböző örökletes tulajdonságai és adottságai vannak. Ha a felmenői vikingek vagy eszkimók voltak, valószínűleg sok halat, húst és zsírt kell fogyasztania. De ha a felmenői mediterrán kultúrából vagy trópusi környezetből származnak, akkor több szénhidrátot kell tartalmaznia az étrendjének. Az ősi kínai és ayurvédikus gyógyászatok megkísérlik adottságaik szerint csoportosítani az embereket, és meg sem próbálnának ennek megállapítása nélkül diétákat előírni, mivel a különböző adottságú embereknek különböző megoldásokra van szüksége

Az adottság csak egy tényező. Több is van, persze.

Az életünk során a testünk anabolikus / katabolikus ciklusokon megy keresztül, más szóval, felépítő és megtisztító ciklusokon.^11,12 Van napi építő / tisztító ciklus, évszakonkénti, és „ahogy szükséges” is, ami bármikor megjelenhet. Az építéshez általánosságban nagyon különböző tápanyagokra van szükség, mint a tisztuláshoz (az állati eredetű ételek általában építenek, míg a növényi eredetűek általában tisztítanak). Csak a test tudja, hogy mire van szüksége az adott pillanatban.

Attól függően, hogy mit csinál épp a teste, hogy milyen évszak van éppen, milyen az időjárás, és mennyi stressznek van kitéve, a teste váltogathatja az energia-termelés különböző módozatait: pl. használhat glukózt vagy éppen zsírokat.^11,12 Csak a test tudja, hogy épp akkor mi a legmegfelelőbb számára, és nagyon különböző tápanyagokat igényelhet a különféle energia produkciós mintázatokhoz.

Mindannyiunknak működik az autonóm/vegetatív idegrendszere, ami a test automatikus funkcióiért felel: a szívverésért, a vérkeringésért, az emésztőrendszerért, stb. Az autonóm/vegetatív idegrendszer két ágra oszlik: a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszerre. Ez a két rendszer általában egymással ellentétesen működik, hogy egy igen kényes egyensúlyt teremtsen a test minden egyes funkciójában. Ismétlem: szinte végtelen számú tényezőtől függően (az aktív és alvási időszak napi ciklusa, évszak, időjárás, stressz, fertőzés, építés/tisztítás, elfoglaltság, stb.) fog váltakozni a „szimpatikus dominancia” és a „paraszimpatikus dominancia”. Ez a váltás megtörténhet naponta többször, néhány naponta, és korcsoportok szerint is különbözik. A fontos dolog az, hogy ez a két ág nagyon különböző tápanyagokat igényel: az egyik a húsokat és a zsírt szereti, míg a másik inkább a szénhidrátokat. Csak a teste tudja, hogy milyen arányban van szüksége fehérjére/zsírra/szénhidrátra, nincs az az orvos vagy laboratórium, ami ezt kiszámolhatja.

Ezután következik még a savasság / lúgosság egyensúly a testben, ami megint csak egyfolytában változik minden nap, sok tényező függvényében. Van egy mítosz a táplálkozástudományi körökben, hogy „savasnak lenni rossz”, és hogy mindannyiunknak mindig a lúgosságra kell törekednie. Különböző ételeket „lúgosítónak” (mint a gyümölcsöket és a zöldségeket), míg másokat „savasítónak” (mint a gabonákat és a húsokat) osztályoztak. Ez egyszerűen nem igaz. A teste egyfolytában a lúgosság és a savasság közt ingadozik, több tényező függvényében: az autonóm idegrendszer aktivitása, az energiatprodukció típusa, a hormonális profil, légzés, vese funkció, amelyek közül sok változásban van a napi ciklus, évszak, időjárás és a végzett tevékenység szerint.¹¹ Ezeknek a tényezőknek a függvényében például egy alma, ami „lúgosító” ételként van elkönyvelve, teheti savassá is a testet, és fordítva: egy darab hús, ami „savasító” ételként van elkönyvelve, teheti lúgossá is a testet. Csak a test tudja, hogyan használja az ételeket egy adott pillanatban, csak a testnek van meg a belső intelligenciája, hogy véghezvigye ezeket a komplex számításokat.

Ha ez nem lenne elég, létezik még a víz és elektrolit egyensúly is a testben, ami szintén több tényező függvényében váltakozik. A hagyományos gyógyászat „gonosznak” kiáltotta ki a sót, és azt ajánlja nekünk, hogy csökkentsük a fogyasztását. Feldolgozott sót valóban nem szabadna fogyasztanunk, mint ahogy nem szabadna semmilyen feldolgozott ételt sem fogyasztanunk (mert az ilyenek természetellenesek az emberi test működése számára, és nem szabadna „ételnek” hívnunk őket). Ugyanakkor, a feldolgozatlan, természetes só (mint a Himalája só, vagy a kelta só) több mint 90 ásványi anyagot tartalmaz, és nemcsak hogy hasznos számunkra, de elengedhetetlen is a szervezetünk számára ahhoz, hogy fenntartsa a helyes víz/elektrolit egyensúlyt. Aztán van az a mítosz, hogy minden nap rengeteg vizet kell innunk, sőt, még különböző liter per nap adagokat is felír nekünk a táplálkozástudományi irodalom. Vakon követni ezt a tanácsot nagy bajt okozhat Önnek, ha a testében kevés az elektrolit és víz helyett éppen sóra van szüksége. Nem számít, mennyire okosnak hisszük magunkat, akkor sem tudjuk kiszámítani, mennyi vízre és sóra van szükségünk egy adott pillanatban: csak a testünk tudja ezt, és kitűnő módokat tud ennek a jelzésére: szomjúság, só utáni vágyakozás, valamely étel iránti vágyakozás, amely épp a megfelelő ásványi anyagokat tartalmazza. Ne gondolja, hogy a teste nem ismeri a bolygónkon fellelhető ételek tápanyag-összetételét.

Ez csak néhány tényező annak demonstrálására, hogy nincs az a laboratórium, doktor vagy könyv, amely megmondhatja, mit kellene ennie reggel 8-kor, délután egykor, hatkor vagy ezek között. Csak a teste rendelkezik felülmúlhatatlan intelligenciával, hogy kitalálja, mire van szüksége egy adott pillanatban, mivel a tápanyagigénye folyamatosan változik: minden percben, órában és minden nap.

Dr. Campbell