– Egyre gyakrabban hallani arról, hogy nemcsak a bélflóra állapota van komoly összefüggésben a táplálkozással és az életmóddal, hanem a lelki egyensúlyunk, az élettel való elégedettségünk, sőt a kapcsolatainkban való működésünk is. Mondanál erre saját példát?

– Nagyon szívesen. A legegyszerűbb két könnyen észlelhető összefüggés a vércukorszint hirtelen leesése illetve a szervezet relatív kiszáradása és a pszichés egyensúly kibillenése között van. Ez leginkább gyerekeknél és időseknél érvényesül drasztikusan, de egészséges, erős felnőtteken is érződik a hatása. Az Eseteink könyvben vannak erre konkrét történetek.

– Igen, sokat tudok arról, hogyan láttátok meg Miklóssal már a praxisotok legelején ezeket az összefüggéseket. De mi a te saját történeted? Az egyéni utad. Úgy hallottam, elég nagy vargabetűket tettél a pszichológiai tanulmányaid előtt.

– Így is lehet fogalmazni.

– Még hogy?

– Nézhetjük úgy is, hogy éppen ez az út vezetett oda, ahol most vagyok.

– Mi történt? Miért nem mentél rögtön egyetemre?

– Mert nem engedtek.

– Kik?

– Hú! Kezdhetem Ádámtól és Évától?

– Nyugodtan.

– Rendben. Ma már nem sok jelentősége van mindennek, és legtöbben szerencsére nem is értik, milyen volt, amikor nem így volt, ahogy most. Én 14 éves koromig kicsike baranyai faluban, Magyarbólyon nevelkedtem. De még korábbról kezdődik a történet. Édesapám, Korsós Ernő, egy jómódú falusi molnár legkisebb fia volt. Mivel a családja kuláknak számított, sokat kellett küzdenie, míg végül tanár lehetett belőle a magyarbólyi általános iskolában. Édesanyám, Máté Gizella, pécsi leányból lett falusi feleség, gyermekfelügyelőnek tanult, de hamar elvégezte a tanítóképző főiskolát, és onnantól nyugdíjas koráig alsósokat tanított. Az 1970-es évekről beszélünk, Kádár-korszak kellős közepe. Mindkét szülőm kilógott a munkás-paraszt uralkodói rétegből, édesanyám a faluból is. Ettől függetlenül becsülettel végigjáratta velem a nyolc osztályt a magyarbólyi általános iskolában. 14 évesen kerültem Pécsre. A Janus Pannonius Gimnáziumba mentem, akkor az volt az egyetlen középiskola, ahol tanítottak pszichológiát – igaz, csak az óvónőképző szakon. Mivel addigra már a fejembe vettem, hogy pszichológus leszek, oda jelentkeztem. Bevallom, egy pillanatig sem az óvónőség, csakis a pszichológia miatt. Nagy terveim voltak, csakhogy akkor még éppen utolsó éveit dübörögte a KISZ. Tudod mi volt az?

– Kommunista Ifjúsági Szövetség?

– Pontosan. No, nekem sikerült a „kötelezően ajánlott” KISZ-tagságból ügyesen akkor kilépnem, amikor az egyetemi jelentkezési lapokat még papíralapon, az iskolán keresztül kellett beküldeni – méghozzá KISZ ajánlással. Esélyem sem volt. Egyetem helyett a következő szeptembert egy szakiskolában kezdtem, ahol a kitűnő érettségi bizonyítványomat látva erősen értetlenkedtek. De az ápolóképzőben tanult anatómia és élettan később sokat könnyített az első egyetemi évemen. A belgyógyászatnak is sokszor vettem azóta hasznát. Szóval nem bántam meg.

– Mert persze végül felvettek pszichológia szakra.

– Igen. A rendszerváltás után már nem kellett KISZ ajánlás. Előtte még 3 évet dolgoztam Pécsett a Pszichiátriai Klinika Pszichoterápiás osztályán. Fantasztikus időszak volt. Akkor alakult Osváth Károly professzor kezdeményezésére a nyílt osztály. Detektívtükrös szobák épültek az orvosegyetemisták oktatásához, valódi hipózisokat és imaginációkat nézhettünk élőben és olyan csoportterápiákat, amiken pulzoximéterrel mérték a résztvevők reakcióit számítógépes adatokat gyűjtve. El tudod képzeni, hogy akkor még nem volt Internet? Én már alig.

– Az ELTÉ-re vettek fel. Miért mentél vissza aztán Pécsre?

– Mert Pécsett az egy fantasztikus időszak volt. Kézdi Balázs professzor akkor indította el a pszichológusképzést a bölcsészkaron. Azt mondta, ha az ELTÉ-n leteszem az általános lélektan szigorlatot, átvesz. Év végére leszigorlatoztam, következő szeptemberben ott voltam az első pécsi pszichológus évfolyamban. Nem akarom végigmesélni a következő négy évet, de hihetetlen élmény volt, lelkes, elkötelezett, odafigyelő csodás oktatókkal, gondosan kidolgozott tananyaggal. A PhD képzésünkkel ugyanez volt a helyzet. Az Orvosi Egyetem Magatartástudományi Intézetének a doktori programjába tudunk páran bekapcsolódni, mert akkor még nem volt pszichológus doktori iskola. Ugyanebbe egy kicsit a másik oldalról is belepillanthattam, amikor a Bagdy Emőke alapította pszichológusképzésben oktatóként dolgoztam pár évig Károli Egyetemen.

– A GAPS képzés is ilyesmi volt?

– Maga a képzés nem, mert Natasha addigra már három kontinensen építette a szakember hálózatot, de a szemlélet bevezetése az itthoni pszichológiai gyakorlatba mindenképpen. Most ahogy így egyben végigmeséltem ezt neked, megint érzem, mennyire hálás vagyok, hogy éppen akkor és ott lehettem, ahol és amikor voltam. Ha a nagyapám padlását nem söprik le, ha szüleim nem pedagógusnak mennek, ha a KISZ tanácsadó tanárok nem fékezik be az egyetemi tanulmányaimat, akkor ezeket a csodálatos és megismételhetetlen helyzeteket mind nem élhettem volna meg. Biztos, hogy akkor most nem beszélgetnék veled. Vagy ha mégis igen, akkor valami egészen másról.  

– Mondjuk a horkolásról?

– Hát, nem tudom. Az a szakpszichológusi diplomamunkám témája volt eredetileg, szerintem az is ennek a sorozatnak a része. Talán Bányai Éva mellett kötöttem volna ki, de ez csak egy halvány sejtés, sosem fog kiderülni, és ez pontosan így jó.

– Kollégák voltatok az ELTÉ-n?

– Abban a tíz évben, amikor ott tanítottam még külön szervezeti egységben működött a BTK és a tanárképzés. Csak a Károlin tanítottam pszichológia szakosokat.

– Úgy tapasztalom, szeretsz tanítani. Nem hiányzik az egyetem?

– Jól látod, a tanítást szeretem. Ha van rá érdeklődés és nyitottság. És persze szeretem a meghitt beszélgetéseket is. Amilyen ez most veled.

– Nagyon köszönöm.

(Megjelent: Journal of Orthomolecular Medicine, Első negyedév, 2009, Vol 24, 1, pp.31-41)

Az étel allergiák nagyon elterjedté váltak, és a trend emelkedő tendenciát mutat.¹ A legtöbb egészségügyben dolgozó nap-nap után találkozik ezzel a problémával. Az Egyesült Királyságban egy mostanában végzett felmérés kimutatta, hogy a lakosság majdnem a fele „allergiás” valamely ételre vagy ételekre.² Ugyanakkor a hivatalos adatok szerint „valódi ételallergiában” a lakosság 1%-a szenved.¹

Ennek az ellentmondásnak az oka az, hogy az ételallergiák, -reakciók és -intoleranciák többsége nem produkál tipikus allergiás tesztprofilokat (megemelkedett IgE vagy IgG, pozitív Prick-teszt és/vagy pozitív RAST teszt).
Különböző kísérletek történtek arra, hogy csoportba sorolják ezeket: B-típusú ételallergiaként, metabolikus étel intoleranciaként, vagy egyszerűen étel intoleranciaként, szemben az „igazi” allergiákkal.³ Az ebben a csoportban lévő személy több ételre vagy ételek kombinációira is rosszul reagálhat. Gyakran nem tudni biztosan, mi okozza a tüneteket, mert a reakció lehet azonnali vagy késleltetett is (jelentkezhet egy nappal, több nappal, vagy akár egy egész héttel később).

Mivel ezek a késleltetett reakciók átfedésben vannak egymással, a páciens nem lehet biztos benne, pontosan mire reagál az adott napon.^1,3

Ezen felül létezik egy elfedő jelenség is, amikor a rendszeresen fogyasztott ételekre adott reakciók egymásba futnak (az új reakció akkor kezdődik, amikor az előző még nem ért véget), ezért az étel és az általa kiváltott reakció közötti kapcsolat nem észrevehető.⁴

Az étel allergia vagy intolerancia szinte bármilyen tünetet produkálhat: migrént, fáradtságot, menstruációs zavarokat, ízületi fájdalmakat, viszketést, sőt depressziót, hiperaktivitást, hallucinációkat, kényszerképzeteket és más pszichiátriai és neurológiai tüneteket. Bár messze a leggyakoribb és legkorábban jelentkező tünetek az emésztéssel kapcsolatosak: fájdalom, hasmenés vagy székrekedés, hirtelen szükség, puffadás, emésztési zavarok, stb.^3,5,6

Természetesen, sokan megpróbálják azonosítani, mely ételekre allergiásak. Ennek eredményeképp sok fajta teszt jelent meg a piacon: a vértesztektől az elektronikus bőrtesztekig. Számos tapasztalt, gyógyászatban dolgozó terapeuta ábrándult ki ezekből a tesztekből, mert túlságosan sok hamis pozitív és hamis negatív eredményt mutatnak.⁶ Mindezek felett ahhoz az egyszerű következtetéshez vezetnek, hogy ha páciens eltávolítja a „pozitív” ételeket az étrendjéből, akkor megoldotta a problémát. Néhány esetben valóban segít a reakciót kiváltó étel eltávolítása. Ugyanakkor a többség esetében ez a megoldás nem hoz maradandó eredményt: a páciensek azt találják, hogy miután kivesznek az étrendjükből egy pár ételt, elkezdenek további ételekre reagálni, amelyekre korábban nem mutattak reakciót. Az egész folyamat oda vezet, hogy a páciens a végére már szinte semmit sem ehet, és minden új teszt új ételekre mutat reakciókat. A legtöbb tapasztalt terapeuta ugyanarra a következtetésre jut: az a leegyszerűsítő ötlet, hogy a páciens „ne egye azt az ételt, amire allergiás” nem találja meg a probléma gyökerét. Mélyebbre kell leásnunk, oda, hogy mi okozza ezeket az intoleranciákat. Ahhoz, hogy megértsük, szeretném megosztani az egyik páciensem történetét.

Stephanie (35 éves) a segítségemet kérte „az étel allergiái megoldásában”. Rendkívül sápadt, alultáplált hölgy volt (160 centis magassághoz 45 kg súly), alacsony energiaszinttel, idült hólyaghuruttal, hasi fájdalmakkal, puffadással és állandó székrekedéssel küzdött. Egész életében vérszegényként diagnosztizálták.

Családi háttér: természetes úton született egy emésztési problémákkal és migrénnel küszködő édesanyától, a nővére súlyos ekcémától, a bátyja gasztrointesztinális problémáktól szenvedett. Az apja egészségéről nem volt információja.

Nem szoptatták csecsemőkorában, és 3 hónaposan megkapta az első húgyúti fertőzését és vele az első antibiotikum kúráját. Onnantól kezdve a húgyúti fertőzések állandó részét képezték az életének, és általában antibiotikumokkal kezelték őket; találkozásunkkor idült hólyaghurutban szenvedett. Egész gyerekkorában nagyon vékony volt, mindig nehezen szedett fel súlyt, de ezen kívül „jónak” gondolta az egészségét – befejezte a középiskolát és aktívan sportolt. 14 éves korában megszűnt a menstruációja, ami egy évvel korábban kezdődött. Fogamzásgátló tablettát írtak fel neki, ami szabályossá tette a menstruációját. 16 éves kora körül akné okán egy hosszú antibiotikum kúrára fogták, ezt követően laktóz intoleranciája, súlyos székrekedése és puffadása alakult ki. 18 éves korában a tejtermékek elkerülését javasolták neki, ami egy ideig segített a székrekedésén, de a többi tünete megmaradt. Egyre alacsonyabb lett az energiaszintje, hasi görcsöktől szenvedett, szédült, alacsony volt a testsúlya és nagyon száraz a bőre. Számos orvosi konzultáció és étel allergia tesztelés után elkezdett különféle ételeket kivenni a diétájából, de nem volt biztos benne, hogy ez számított-e egyáltalán: néhány tünete úgy tűnt, hogy javul, néhány megmaradt, és újak is megjelentek. Érzékennyé vált a hangos zajokra, és a környezeti szennyeződésekre, a samponjára, a sminkjére, és az otthoni tisztítószerekre. A hólyaghurutja krónikussá vált, az orvosa pszichoszomatikusnak minősítette. Az étrendje a konzultáció idejében nagyon korlátozott volt: úgy tűnt (bár nem volt biztos benne), hogy tolerálja a reggeli gabonapelyheket, a juhtejből készült joghurtot, a szójatejet, néhány sajtfajtát, pár zöldséget és néha a halat. Számos étel allergia teszt után kivett az étrendjéből minden húst, tojást, mogyorófélét, gyümölcsöt, teljes kiőrlésű gabonát és számos zöldségfélét.

Ez a probléma nagyon gyakori, és szépen illusztrálja, hogy a „káros” ételek eltávolítása az étrendből nem oldja meg a problémát. Mélyebbre kell leásnunk, és meg kell értenünk a betegség alakulását. Ehhez meg kell vizsgálnunk Stephanie kórtörténetét.

Csecsemőkor

Stephanie olyan édesanyától született, akinek emésztési problémái voltak, és nem szoptatta őt. Mit mond ez nekünk? Tudjuk, hogy a még meg nem született babáknak steril a bélrendszerük.⁷ A születés idején a baba egy nagy adag mikrobát nyel le azokból, melyek az anya szülőcsatornájában tenyésznek.⁸ Ezeknek a mikrobáknak 20 napba telik, amíg megtelepednek a baba szűz emésztőrendszerében és a a baba bélflórájává válnak.^7,8 Honnan származik a vaginális flóra? Az orvostudomány kimutatta, hogy a vaginális flóra nagyrészt a bélből származik. Ami a nő beleiben él, az fog élni a vaginájában is.^9,10 Stephanie édesanyja emésztési problémáktól szenvedett, ami arra utal, hogy abnormális volt a bélflórája, s ezt szüléskor továbbadta a lányának.

Stephanie, kisbabaként nem volt szoptatva. Az anyatej, különösen a colostrum az első hetekben, létfontosságú a baba emésztőrendszerének  egészséges flórával való benépesítéséhez.^9,10,11 Tudjuk, hogy az üvegből etetett babák teljesen különböző bélflórát növesztenek mint azok, akiket szoptatnak. A kedvezőtlen bélflóra később kitetté teszi őket az asztmával, ekcémával, különböző allergiákkal és más egészségi problémákkal szemben. De a legfontosabb zavarok természetesen magában az emésztőrendszerben keletkeznek, mivel ezek a mikrobák ott tenyésznek. Stephanie abnormális bélflórát kapott az édesanyjától, s ez tovább károsodott az üvegből etetéstől.

Krónikus hólyaghurut

Az élet első heteiben a bélrendszeren kívül a többi nyálkahártya és a bababőr is benépesül saját flórájával, s a flóra kulcsszerepet játszik ezeknek a felületeknek a fertőzésektől és méreganyagoktól való védelmében.¹³ Mivel Stephanie a születéskor abnormális bélflórát örökölt, az ágyékán és a hüvelyében is abnormális lett a flóra (mivel az a bélrendszerből származik).¹⁰ Ugyanakkor a húgycsőben és a húgyhólyagban is a hüvelyhez hasonló flóra fog kialakulni – ami normális esetben Laktobaktériumok (nagyrészt L. crispatus és L. jensenii) által van benépesítve.¹⁴ Ez a flóra hidrogén peroxidot termel, lecsökkentve a terület pH-értékét, ami megakadályozza, hogy a kórokozók megtelepedjenek rajta.¹⁵ A védtelen húgycső és -hólyag bármilyen kórokozó prédájául eshet, húgyúti fertőzéseket okozva. A legelterjedtebb kórokozók, amik húgyúti fertőzéseket okoznak az E.coli, Pseudomonas aeruginosa ésStaphylococcus saprophyticus, amelyek a bélből és az ágyékról származnak.¹⁵

A vizelet-ürítés egyike azon utaknak, ahogy a test megszabadul a méreganyagoktól.¹⁶ Károsodott bélflóra esetén nagy mennyiségű toxin termelődik a bélben, és ezek fel is szívódnak a sérült bélfalon keresztül.^16,17 Ezen toxinok közül sok a vizeleten keresztül hagyja el a testet: a húgyhólyagban halmozódnak fel, ahol kontaktusba kerülnek a hólyag falával. A jótékony baktériumok a hólyagban és a húgycsőben egy GAG réteget tartanak fenn: ez egy védelmező nyálkahártya, ami nagy részben kénes glükozaminoglikánokból épül fel, és amit a hólyag falában lévő sejtek termelnek.¹⁷ Ahogy a GAG réteg károsodottá válik, a vizeletben lévő méreganyagok keresztüljutnak a hólyag falán, és gyulladás, krónikus hólyaghurut kialakulásához vezetnek. Pontosan ez történt Stephanie-val is: 3 hónapos korában megkapta az első húgyúti fertőzését. Mivel a bélflórája, a hüvelyflórája és a húgycső és húgyhólyag flórája nem lett korrigálva, egész életében húgyúti fertőzésekben szenvedett, ami végül krónikus hólyaghuruttá fajult.

A bélflóra további károsodásai

A rendszeres húgyúti fertőzések következtében Stephanie-nak csecsemőkorától kezdve egész életében rendszeres antibiotikum kúrákon kellett átesnie. Minden ilyen kúra károsítja a baktériumok jótékony fajtáit a bélrendszerben, kitetté téve az antibiotikumra rezisztens kórokozók fertőzésének.^10,19  Még ha a kúra rövid is, és az dózis alacsony, sok jótékony baktériumfajtának hosszú időbe telik a visszaépülés: fiziológiásan az E.Coli-nak 1-2 hét, a Bifidobaktériumoknak és a Veillonelliknek 2-3 hét, míg a Lactobacillusoknak, a Bacteroidoknak és a Peptostreptococci-nak egy teljes hónap.^10,20  Ha ezalatt a bélflóra más károsító hatás(ok)nak is ki van téve, akkor a bél-diszbiózis komolyan megindul.

Sok rövid antibiotikum kúra után Stephanie-nak 16 éves korában egy hosszú kúrát írtak fel az akne kezelésére. Ekkor kezdődtek az emésztési problémái: székrekedés, puffadás, hasi fájdalmak és laktóz intolerancia, amik azt jelzik, hogy a bélflórája súlyosan károsodottá vált.

14 éves korától fogva Stephanie fogamzásgátló tablettákat szedett több éven keresztül. A fogamzásgátlók súlyosan károsítják a bélflórát, allergiához és más problémákhoz vezetve, melyek mind a bél diszbiózisához köthetők. ^22,23

Alultápláltság – az abnormális bélflóra következménye

Stephanie egész életében alultápláltságban szenvedett annak ellenére, hogy a családja teljes értékű ételeket készített, és Stephanie jól evett. Mindig sápadt volt, nagyon sovány és kistermetű, és soha nem tudott súlyt felszedni. Ez nem is meglepő, ha tekintetbe vesszük a bélrendszere állapotát rögtön a születéstől kezdve. A mikrobiális réteg a gasztrointesztinális pálya felületén nem csak véd a betolakodóktól és méreganyagoktól, de a felszívó felszín integritását is fenntartja.^20,21 Az enterocitáknak nevezett hámsejtek – melyek a bélbolyhokat borítják –, maguk azok a sejtek, amik teljessé teszik az emésztési folyamatot, és felszívják a tápanyagokat az ételből.²⁴ Ezek a sejtek csak pár napig élnek, a sejtek újratermelődése a bélfalban rendkívül gyors.  Az új bélhámsejtek folyamatosan képződnek a kripták mélyén. Ezután lassan felfelé utaznak a bolyhok teteje felé, végzik az emésztés és felszívás munkáját, és út közben egyre érettebbé válnak. Ahogy elérik a bolyhok tetejét, elpusztulnak és lelökődnek. Ily módon a belek hámrétege folyamatosan megújul, ezzel biztosítva a jó működésre való képességét.²⁴

A bélrendszer sterilizálásával végzett állati kísérletek kimutatták, hogy amikor a jótékony baktériumokat – melyek a belek hámrétegén élnek –, eltávolítják, a sejtújratermelődés folyamata teljesen összezilálódik. ¹⁰ A sejtek kriptából a bolyhok tetejéig való eljutása sokszorosan hosszabb időt vesz igénybe, ami felborítja a sajtmegújulási folyamatot, és gyakran rákossá teszi ezeket a sejteket. A sejtosztódó aktivitás a kriptákban jelentősen alábbhagy, ami azt jelenti, hogy sokkal kevesebb sejt születik, és még kevesebb közülük az egészséges, mely képes rendesen ellátni a feladatát. Maguknak a sejteknek az állapota is abnormálissá válik. ^9,25

Ez történik egy laboratóriumi állattal, ha sterilizálják a bélrendszerét. Az emberi testben a jótékony baktériumok hiánya mindig a patogén baktériumok elszaporodásával jár, ami az egész helyzetet sokkal súlyosabbá teszi. A jótékony baktériumok gondoskodása nélkül a kórokozók által megtámadott bélhám felülete degenerálódik és képtelen lesz megfelelően megemészteni és felszívni a táplálékot, ami felszívódási zavarokhoz, tápanyag hiányokhoz és étel intoleranciákhoz vezet.^19.21,25

Azon kívül, hogy egészségben tartja a bélfalat, a bélflóra funkciói közé tartozik az is, hogy tevékeny részt vállaljon magában az emésztésben és felszívódásban.^19,21 Annyira így van ez, hogy a táplálék normális emésztése és felszívódása valószínűleg lehetetlen lenne a kiegyensúlyozott bélflóra nélkül. Képes rá, hogy fehérjéket emésszen meg, szénhidrátokat erjesszen, és zsírokat és rostot bontson le. A baktériumok tevékenységének melléktermékei rendkívül fontosak az ásványi anyagok, vitaminok, víz, gázok és sok más tápanyag véráramba szállításában a bélfalon keresztül.¹⁰ Ha a bélflóra károsodott, a világ legjobb ételeinek és táplálék kiegészítőinek sincs esélyük lebomlani és felszívódni. Jó példát adnak erre az élelmi rostok, melyek a jótékony baktériumok természetes élőhelyei a bélben. Ezek a baktériumok a rostokból táplálkoznak, rengeteg hasznos tápanyagot termelve a bél és az egész test számára, részt vesznek a toxinok semlegesítésében, a víz és az elektrolitok anyagcseréjében, az epe savainak és a koleszterinnek az újrahasznosításában, stb., stb.A baktériumok tevékenységének köszönhetően válik alkalmassá az élelmi rost arra, hogy mindezeket fontos funkciókat ellássa a testben.^20,21 És amikor a jótékony baktériumok károsodnak és nem képesek „megdolgozni” a rostot, akkor maga az élelmi rost is veszélyessé válhat az emésztőrendszer számára, életteret biztosítva a patogén baktériumoknak, súlyosbítva a bélfal gyulladtságát. Ekkor kell a gasztroenterológusnak rostszegény diétát előírnia. ¹⁹ Következésképpen a rostok önmagukban, a jótékony baktériumok nélkül egyáltalán nem hasznosak a szervezet számára.

Stephanie azt is tapasztalta, hogy egy hosszú antibiotikum kúra után, amit az aknéra írtak fel neki, intoleránssá vált a laktózra. Valóban, a laktóz egyike azoknak az anyagoknak, amiket többségünk nem tud megemészteni jól működő bélflóra nélkül.²⁵ A tudomány által régóta kínált magyarázat szerint kora gyermekkorunk után legtöbbünkből hiányzik a laktáz nevű enzim, ami a laktózt bontani képes.²⁶  Ha nem vagyunk hivatottak laktózt emészteni, akkor miért boldogul el vele néhány ember mégis olyan jól? A válasz az, hogy ezeknek az embereknek megfelelő baktériumok vannak a bélrendszerükben. Az egyik fő laktóz emésztő baktérium az emberi bélben az E.coli.¹⁰ Meglepőnek tűnhet, hogy az E.coli apatogén törzsei létfontosságú részét képezik az emberi emésztőrendszernek. A szülést követő első hetekben jelennek meg, méghozzá hatalmas számban: 10⁷ – 10⁹CFU/g, és ez így is marad az élet hátralévő részében – már ha nem pusztítjuk el őket antibiotikumokkal és más környezeti hatásokkal.^9,19 A laktóz emésztésén kívül az E.coli apatogén törzsei K-vitamint, B1, B2, B6, B12-vitaminokat, és saját antibiotikumokat, kolicineket termelnek, valamint kordában tartják a kórokozó fajtársaikat. Igaz az, hogy a legjobb módja a kórokozó E.coli baktériumok elleni védekezésnek az, ha a bélrendszer apatogén E.coli baktériumokkal van benépesítve.²¹ Sajnos a jótékony baktériumok e csoportja nagyon érzékeny a széles spektrumú antibiotikumokra, különösen az aminoglükozidokra (Gentamycin, Kanamycin) és makrolidákra (Erythromycin, stb.)^9,10

Az E.coli-n kívül a bélflóra más jótékony baktériumai (Bifidobacteria, Lactobacteria, élesztőbaktériumok és mások) nemcsak a tápanyagok hatékony felszívódását szolgálják, de aktív részt is vállalnak olyan tápanyagok szintézisében, mint a K-vitamin, a pantoténsav, a folsav, a thiamin (B1-vitamin), a riboflavin (B2-vitamin), a niacin (B3-vitamin),a pyridoxin (B6-vitamin), a cianokobalamin (B12-vitamin), valamint különféle aminosavak és más aktív anyagok szintézisében.^9,10,25  Az evolúció során a természet biztosította számunkra, hogy amikor gyér élelmiszer-kínálat, akkor sem halunk bele a vitamin- és aminosav-hiányba. A természet a saját gyárral látott el bennünket ezeknek az anyagoknak a legyártására – ez maga az egészséges bélflóra. És amikor ez a bélflóra károsul, vitaminhiányunk lesz annak ellenére, hogy rendesen táplálkozunk. Minden vizsgált gyerek vagy felnőtt, aki bél diszbiózisban szenvedett, pontosan ezekben a vitaminokban mutatott hiányt, melyeket a bélflórának kellene előállítania.²⁵  A jótékony baktériumok visszanépesítése a legjobb módja a vitaminhiány leküzdésének, különösen a B-vitaminok esetében.^10,19,21

Stephanie az évek során minden teszten hiányt mutatott a legtöbb B-vitaminból, zsírban oldódó vitaminokból, magnéziumból, cinkből, szelénből, mangánból, kénből, vasból és néhány zsírsavból.

Vérszegénység – a bél diszbiózis egy újabb következménye

Stephanie egész életében vérszegénységben szenvedett, amit hiába próbáltak vastablettákkal gyógyítani. A bél diszbiózisban szenvedők nagy része sápadt, és a teszteken a vérszegénységre tipikus elváltozásokat mutatnak.²¹ Ez nem meglepő. A szervezetük nemcsak hogy az ételekből nem képes felszívni a vérképzéshez szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat, de a saját vitamin-termelésük is károsodottá válik. Ezen felül azoknak, akiknek károsodott a bélflórájuk, gyakran a kórokozó baktériumok egy bizonyos csoportja él az emésztőrendszerében, a vas-kedvelők baktériumok (Actinomyces spp., Mycobacterium spp., az E.coli patogén törzsei, Corynebacterium spp. és sok más). Ezek a tápanyaggal bevitt vasat fogyasztják, aminek következtében a személy vashiányos lesz. Sajnos a további vaspótlás csak még jobban elszaporítja ezeket a baktériumokat, kellemetlen emésztési problémákat okozva, és nem enyhít a vérszegénységen. Az egészséghez vérképzéshez más ásványi anyagokra és vitaminok egész garmadájára is szüksége van a szervezetnek: B1, B2, B3, B6, B12, C, A, D, folsav, pantoténsav és néhány aminosav.^24,10 Számos tanulmány szerte a világban kimutatta, hogy a vaspótlás önmagában nem segít a vérszegénységben szenvedőkön.²⁷

A bélben lévő kórokozók

 A legtöbbet tanulmányozott kórokozók, amik az antibiotikum kúrákat követően túltenyésznek a clostridia és élesztőgombák, amik a bélflóra opportunista csoportjába tartoznak.²⁸ Az opportunista flóra különféle mikrobák egy nagy csoportja, számuk és kombinációik egyénenként változik. Körülbelül 400 különböző fajt találtak eddig az emberi bélrendszerben.²⁵ A legáltalánosabbak: Bacteroidák, Peptococci, Staphylococci, Streptococci, Bacilli, Clostridia, Élesztőgombák, Enterobacteria (Proteus, Clebsielli, Citrobacteria, stb.), Fuzobacteria, Eubacteria, Spirochaetaceae, Spirillaceae, Catenobacteria, különböző vírusok és mások.¹³ Érdekes módon, amíg kis számban vannak jelen, ezek közül az opportunista fajok közül sok jótékony hatást fejt ki a bélrendszerben,  mint például az emésztésben való részvétel, zsírok és epesavak lebontása. Az egészséges bélrendszerben a számuk korlátozott, és a jótékony flóra erős kontroll alatt tartja őket.²⁰ De amikor a jótékony flóra meggyengül vagy károsodik, akkor az opportunisták elszabadulnak. Ezek közül a mikrobák közül mindegyik képes különböző egészségi problémákat okozni.²⁹ A legismertebb a Candida albicans nevű gomba, ami rengeteg nyomorúságot okoz emberek millióinak.³¹ Bővében vagyunk a Candida fertőzésről szóló irodalomnak. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy sok probléma, amit a Candida szindróma számlájára írnak, valójában a bél diszbiózis következménye, ami más opportunista és patogén mikrobák tevékenységét is magában foglalja. A Candida albicans soha nincs egyedül a szervezetben. A tevékenysége és a túlélésre és kórokozásra való képessége milliárdnyi szomszédja állapotától függ – különböző baktériumoktól, vírusoktól, egysejtűektől, más élesztő gombáktól és sok más mikro-lénytől.^9,19,31 Egy egészséges testben a Candidát és sok más kórokozó mikrobát kontroll alatt tart a jótékony flóra. Sajnos azonban az antibiotikumok kora különleges lehetőséget kínál a Candidának. A szokásos széles spektrumú antibiotikumok sok különböző mikrobát megölnek a szervezetben – jókat és rosszakat egyaránt. De a Candidára nincsenek hatással. Így minden egyes antibiotikum kúra során fogyatkoznak a Candidát kordában tartó elemek, így a Candida szabadon kezdhet burjánzani.^30,31 Stephanie-nak sok Candida túlszaporodásra jellemző tünete volt: alacsony energiaszint, száraz bőr, hüvelygomba és hólyaghurut, puffadás, székrekedés, ködös elme és letargia.

A Clostridia család szintén lehetőséget kapott az antibiotikumok korában, mert ezek is rezisztensek rájuk.³⁴ Körülbelül 100 különböző alfajtájuk van, és mindegyikük képes súlyos betegséget okozni. Sok közülük megtalálható az egészséges bélrendszer opportunista flórájában.^25,33 Ameddig a bélflóra kontrollja alatt vannak, addig nem tesznek kárt bennünk. Sajnos azonban minden széles spektrumú antibiotikum kúra eltávolítja a jó baktériumokat, lehetővé téve ezzel a Clostridiák elszaporodását. A Clostridiák különböző fajai súlyos emésztőrendszeri gyulladásokat okoznak és károsítják a bélrendszer integritását, emésztési problémákat és étel intoleranciákat okozva.^32,33

Étel „allergiák” és intolerancák

Az egészséges bélflóra azáltal tartja fenn a bélfal integritását, hogy védelmezi, táplálja és biztosítja a sejt-újratermelődést. Amikor a jótékony baktériumok száma lecsökken, a bélfal állapota leromlik.^9,10,21,25 A jótékony baktériumok károsodása miatt az opportunisták kikerülnek a kontroll alól, hozzáférnek a bélfalhoz, károsítják integritását, porózussá és „áteresztővé” teszik..^6,28,29 Mikrobiológusok megfigyelték például azt, hogy olyan opportunista baktériumok a Spirochaetaceae és Spirillaceae családokból a spirális alakjuknak köszönhetően képesek a bélfal sejtjeit széttolni, károsítva ezzel integritását és lehetővé téve, hogy olyan anyagok jussanak keresztül rajta, melyeknek normális állapotban kívül kellene maradniuk.^{13, 25} A Candida albicansnak is megvan ez a képessége. A sejtjei hozzákapcsolódnak bélfalhoz, és „gyökereket” eresztenek bele, ezáltal „áteresztővé” téve.³¹ Sok féregnek és parazitának is megvan ez a képessége.^9,10,35 A részlegesen megemésztett táplálék keresztüljut a károsodott, „áteresztő” bélfalon, bekerül a véráramba, ahol az immunrendszer idegenként ismeri fel és reagálni rá.^36,37.38 Így keletkeznek az étel allergiák és intoleranciák. Tehát semmi baj nincsen az étellel. Csupán az történik, hogy a tápláléknak nincs esélye megemésztődni, mielőtt a károsodott bélfalon átjut. Ahhoz, hogy megszabaduljunk az étel allergiáktól, nem az ételekre kell koncentrálnunk, hanem a bélfalra. A klinikai tapasztalataim szerint, amikor a bélfal meggyógyul, a legtöbb étel intolerancia magától eltűnik.

A bélfal gyógyítása – az étrend

Hogyan gyógyítjuk meg a bélfalat? Ki kell cserélnünk a kórokozókat a jótékony baktériumokra, ezért a probiotikumok lényegi részét képezik a kezelésnek. Azonban a legfontosabb beavatkozás a megfelelő diéta.

Nincs szükség a kerék újrafelfedezésére ahhoz, hogy megfelelő étrendet találjunk az emésztési zavarokra. Már felfedezték ezt az étrendet, egy rendkívül hatékony diéta, mely több mint 60 éve bizonyítottan jól szolgálja az embereket mindenféle emésztési zavarok ellen, beleértve olyan pusztító betegségeket, mint a Crohn-betegség és a Colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás). Ez a diéta a Specific Carbohydrate Diet (Specifikus Szénhidrát Diéta), röviden SCD.

Az SCD-t egy híres amerikai gyermekorvos, Dr. Sidney Valentine Haas alkotta meg a XX. század első felében.³⁹ Azok voltak a régi szép idők, amikor az orvosok még étrenddel és természetes gyógymódokkal kezelték a pácienseiket. Kollégái, Dr. L. Emmett Holt, Cristian Herter és John Howland munkáját folytatva, Dr. Haas éveket töltött az étrend lisztérzékenységre és más emésztési zavarokra gyakorolt hatásának kutatásával. Ő és a kollégái azt tapasztalták, hogy a pácienseik jól tolerálják a fehérjéket és a zsírokat, de a gabonákból és keményítős zöldségekből származó összetett szénhidrátok tovább rontják állapotukat. A szukrózt, laktózt és más kettős cukrokat szintén mellőzni kellett az étrendből. Ugyanakkor néhány gyümölcsöt és zöldséget nem csupán tolerálta páciensek szervezete, de még javított is az állapotukon. Dr. Haas több mint 600 pácienst kezelt kitűnő eredményekkel: miután egy éven keresztül követték az étrendi előírásokat, „teljes felépülés állt be, visszaesés, halál, krízis, tüdőre kiterjedés és a növekedés problémák nélkül”. A kutatásn eredményeit egy átfogó orvosi kézikönyvben publikálták „A lisztérzékenység kezelése” cím alatt, Dr. Sidney V. Haas és Merrill P. Haas szerzőségével 1951-ben. A könyvben bemutatott étrendet világszerte elfogadta az orvosi közösség a lisztérzékenység gyógymódjaként, és Dr. Haast kitüntették a gyermekgyógyászat terén végzett úttörő tevékenységéért.

Sajnos, az ember történelmében ritkán fordul elő „happy end”. Akkoriban a lisztérzékenység nem volt pontosan definiálva. A bélrendszer sok más kóros állapotát ide sorolták, és az SCD mindet hatékonyan gyógyította. Az elkövetkező évtizedekben valami szörnyű dolog történt. A lisztérzékenységet végül glutén érzékenységként vagy glutén enteropátiaként definiálták, mely sok más problémát kizárt a diagnózisból. Amint a gluténmentes étrendet hatékonynak kiáltották ki a lisztérzékenység kezelésére, az SCD diétát – mint elavult információt – elfelejtették. És mindazokról az emésztési zavarokról, melyek kiestek a valódi lisztérzékenység kategóriájából, szintén megfeledkeztek. A valódi lisztérzékenység ritka betegség, tehát az „elfelejtett” bélrendszeri problémák a páciensek nagyon nagy csoportját tartalmazták, azokat, amelyeket régen szintén lisztérzékenységnek diagnosztizáltak, és amelyek sajnos nem reagálnak a gluténmentes diétára. Valójában sok „valódi” lisztérzékeny páciens állapota sem javul a gluténmentes diéta hatására. Ellenben az összes ilyen állapot jól reagál a Dr. Haas által kifejlesztett SCD diétára.³⁹

A lisztérzékenység körüli ellentmondásosságot követően az SCD diétáról teljesen megfeledkeztek volna, ha nem lett volna egy – ki is találhatták – szülő. Elaine Gottschall segítséget keresett kislányának, aki súlyos fekélyes vastagbélgyulladásban és neurológiai problémákban szenvedett, és végül Dr. Haasnál kötött ki 1958-ban. Két év SCD diéta után a kislány teljesen tünetmentes lett, energikus, jól fejlődő gyermekké vált. Az SCD-vel kislányán elért siker után. Elaine Gottschall több ezer Crohn-betegségben, fekélyes vastagbélgyulladásban, lisztérzékenységben, diverticulitisben és sokféle krónikus hasmenésben szenvedő embernek segített. Drámaian gyors gyógyulást regisztráltak kisgyermekeknél, akiknek az emésztési zavarokon kívül olyan súlyos viselkedési problémáik voltak, mint autizmus, hiperaktivitás és éjszakai rémálmok. Éveket töltött el a diéta biológiai és biokémiai alapjainak kutatásával, és kiadott egy könyvet „Az ördögi kör megtörése. Egészséges bélrendszer étrenden keresztül” címmel. Ez a könyv valódi megváltásként érkezett gyermekek és felnőttek ezrei számára, és sok új kiadást ért meg. Sok internetes oldal foglalkozik SCD receptekkel és tapasztalatokkal.

A klinikámon évek óta használom az SCD diétát, és el kell mondanom, hogy ez a diéta az étel allergiák ellen. Mivel nagy részben tanulási nehézségekkel (autizmus, figyelemhiányos és hiperaktivitási zavar, diszlexia, diszpraxia, stb.) küzdő gyerekekkel foglalkozom, ezeket a pácienseket a GAPS, azaz Gut And Psychology Syndrome (Bél és pszichológia szindróma) név alá csoportosítottam. Az SCD diéta néhány szempontját alkalmaznom kellett a páciensek kezelésében, és ők elnevezték a diétát GAPS étrendnek. Az évek során kifejlesztettem a GAPS Bevezető Diétát a súlyosabb esetek kezelésére. Úgy találtam, hogy a Bevezető Diéta különösen hatékony az étel allergiák kezelésében, mert felgyorsítja a bélfal gyógyulását. A Bevezető diéta fázisokra van bontva. Hacsak nincs a páciensnek valamilyen veszélyes (anaphilaktikus) étel allergiája, én azt tanácsolom, hagyják figyelmen kívül a diagnosztizált étel intoleranciáikat, és kövessék lépésről lépésre a diétát. A Bevezető Diéta a kezdeti fázisaiban háromféle módon segíti a bélfal gyógyulását:

1.     Eltávolítja a rostokat. A rost irritálja a károsodott bélfalat, és táplálja a bélben lévő patogén mikrobákat. Ez azt jelenti, hogy nincsenek olajos magvak, babok, gyümölcsök és nyers zöldségek. Csak jól átfőtt zöldségek (levesek, raguk) jöhetnek szóba, a legrostosabb részek eltávolításával. Nincsenek keményítők sem a GAPS diétában, ami azt jelenti, hogy nincsenek gabonák és keményítős zöldségek.

2.     Táplálékot biztosít a bélfalnak: aminosavakat, ásványi anyagokat, zselatint, glükozaminokat, kollagéneket, zsírban oldódó vitaminokat, stb.. Ezek az anyagok otthon készített hús- és hallevesekből, vízben jól átfőtt zselatinos húsokból, belsőségekből, tojássárgájából és sok állati zsiradékból és húsból származnak.

3.     Probiotikus baktériumokat biztosít erjesztett ételek formájában. A páciensek megtanulják otthon elkésztenia saját joghurtjukat, kefirjüket, zöldségeiket és más ételeket. Ezek az ételek fokozatosan vannak bevezetve, hogy elkerüljük a „die-off” (méregtelenedési) reakciókat.

A Bevezető Diéta első két fázisában a legsúlyosabb emésztési problémák (hasmenés, hasi fájdalmak) elég gyorsan megszűnnek. Ezen a ponton a páciens továbbhaladhat a következő fázisokra. Ahogy a bélfal gyógyul, a páciensek úgy találják, hogy újabb ételeket vezethetnek be, amiket előzőleg nem toleráltak. Amikor a Bevezető GAPS Diétával készen vannak, a páciensek továbbhaladnak a Teljes GAPS Diétára. Azt javaslom a pácienseknek, hogy két éven keresztül tartsák magukat a Teljes GAPS Étrendhez annak érdekében, hogy helyreálljon a bélflórájuk és gasztrointesztinális funkcióik. Attól függően, hogy milyen súlyosak a problémáik, különböző embereknek különböző időbe telik a gyógyulás. A gyerekek általában gyorsabban helyrejönnek, mint a felnőttek.

Stephanie-nak 7 hónapig kellett a Bevezető Diétán maradnia, mikor is elkezdte erősebbnek érezni magát, és sikerült súlyt felszednie. Amikorra áttért a Teljes GAPS Diétára, rendbejött a széklete, nem volt puffadása és hólyaghurutos tünetei, az energiaszintje sokat fejlődött, bár még mindig kissé sápadt volt. Egy évvel azután, hogy elkezdte a kezelést, 18 hónapra eltűnt, aztán küldött egy tájékoztató e-mailt: jól volt, az energiaszintje rendben volt, nem voltak hólyaghurutos tünetei és a gasztrointesztinális funkciói rendben voltak. Sikerült súlyt felszednie: bár még mindig sovány volt, de a normális értéken belül. Az utolsó két hónapban elkezdett néhány, a diétában nem megengedett ételt (például tésztákat, csokoládét és pékárukat) enni, és úgy találta, alkalomadtán képes őket tolerálni.

A bélfal gyógyítása – probiotikumok

Ahhoz, hogy meggyógyítsuk a bélfalat, a megfelelő diéta mellett ki kell cserélnünk a bélben lévő patogén mikrobákat jótékonyakra. Az étrendben szereplő fermentált ételek valamennyit biztosítanak ezekből, de egy hatékony probiotikus kiegészítőre a legtöbb esetben szükség van. Rengeteg tanulmány szól a probiotikus kiegészítők jótékony hatásairól az emésztési zavarok és más bajok esetében.^41-47 A piac tele van probiotikus italokkal, ételekkel, porokkal, kapszulákkal és tablettákkal. A legtöbbjük azonban profilaktikus, azaz egészséges emberek számára készült, nem pedig arra tervezték őket, hogy helyrehozzanak egy emésztési problémákkal küzdő vagy „áteresztő-bél szindrómás” személyt. Ezeknek az embereknek terápiás erősségű probiotikumra van szükségük, ami gondosan kiválasztott probiotikus baktériumfajokat tartalmaz. A terápiás probiotikum úgynevezett „die-off” (kihalási, méregtelenedési) reakciót vált ki: a probiotikus baktérium elpusztítja a bélben lévő patogéneket , és amikor ezek a patogének elpusztulnak, toxinok szabadulnak fel. Mivel ezek a toxinok voltak eredetileg is felelősek a páciens tüneteiért, a kihalás során ezek a tünetek átmenetileg rosszabbodni fognak, ezt hívjuk „die-off” reakciónak. Ez a reakció elég súlyos is lehet, kontroll alatt kell tartani. Ezért javaslom azt, hogy a terápiás probiotikum szedését kis mennyiséggel kezdjük, és lassan, fokozatosan emeljük a terápiás szintig. Miután elértük ezt a szintet, ott kell maradni jó pár hónapon át: hogy pontosan meddig, az az eset súlyosságától függ. Miután a betegség tünetei megszűntek, a páciens elkezdheti fokozatosan csökkenteni az adagját egy fenntartó szintre, vagy akár abba is hagyhatja.

Stephanie egy bizonyos orvosi probiotikumot szedett, egy hétig egy kapszulát naponta (2 milliárd élő sejt), aztán naponta 2 kapszulát. Ezen az adagon a bőre viszketeggé, a széklete lazává vált, és a hólyaghurutos tünetei kissé rosszabbra fordultak. Ezt a „die-off” tünetének tudta be, úgyhogy ezen az adagon maradt, amíg nem enyhültek a tünetek – 2 és fél héten át. Ekkor napi 3 kapszulára emelte az adagját. Ez a növelés még egy „die-off” reakciót produkált, ezért ezen az adagon kellett maradnia még egy hónapig, mielőtt továbbléphetett volna. Ily módon fokozatosan eljutott a napi 8 kapszuláig – a kezelési szintjére. Azt tanácsoltam neki, hogy maradjon ezen a szinten 6 hónapon keresztül. Ez alatt az idő alatt a fő tünetei elkezdtek alábbhagyni, és néhány el is múlni. A hat hónap után úgy döntött, hogy továbbra is ezen a terápiás szinten marad, mert jól érezte magát. További 4 hónapnyi napi 8 kapszula után elkezdte fokozatosan lecsökkenteni az adagot napi 4 kapszulára – a fenntartási adagjára. 2 év után úgy találta, hogy abbahagyhatja a probiotikum állandó szedését (mivel elég drága), és elég, ha csak néha szedi, amikor rendkívüli stressz alatt áll.

Hivatkozások

1.      US Census Bureau, International Data Base, 2004 (online) available at: http://www.wrongdiagnosis.com/f/food_allergies/stats.htm

2.      http://www.foodintoleranceuk.com/allergy_vs_intolerance.htm

3.      Anthony H, Birtwistle S, Eaton K, Maberly J. Environmental Medicine in Clinical Practice.BSAENM Publications 1997:106-115.

4.      Anthony H, Birtwistle S, Eaton K, Maberly J. Environmental Medicine in Clinical Practice. BSAENM Publications 1997: 109.

5.      Haynes AJ. The effect of food intolerances and allergy on mood and behaviour. In: Nutrition and mental health: a handbook. 2008. Pavillion Publishing (Brighton).

6.      Haynes AJ. The food intolerance bible. 2005. London: Harper Collins.

7.      Dai D, Walker WA. Protective nutrients and bacterial colonization in the immature human gut.Adv Pediatr 1999;46:353-82.

8.      Grönlund MM, Lehtonen OP, Eerola E, Kero P. Fecal microflora in healthy infants born by different methods of delivery: permanent changes in intestinal flora after cesarean delivery. J Pediatr Gastroenterol Nutr, 1999 Jan, 28(1):19-25.

9.      Krasnogolovez VN. Colonic disbacteriosis. – M.: Medicina (Russian), 1989.

10. Baranovski A, Kondrashina E. Colonic dysbacteriosis and dysbiosis. Saint Petersburg Press (Russian). 2002.

11. Harmsen HJ, Wideboer-Veloo AC, Raangs GC, Wagendorp AA et al. Analysis of intestinal flora development in breast-fed and formula-fed infants by using molecular identification and detection methods. J Pediatr Gastoenterol Nutr, 2000 Jan, 30(1):61-7.

12. Lucas A, Brooke OG, Morley R et al. Early diet of preterm infants and development of allergic or atopic disease: randomised prospective study. Brit Med J 1990;300:837-40.

13. LA Shimeld, AT Rodgers. Essentials of Diagnostic Microbiology. 1999. Cengage Learning, pp.405-406.

14. Tori Hudson. Women’s Encyclopedia of Natural Medicine. Second edition. 2007. McGRaw-Hill Professional, pp.67-69.

15. H L T Mobley, J W Warren. Urinary Tract Infections: Molecular Pathogenesis and Clinical Management. 1996, ASM Press, pp.67-70.

16. Shaw W. Metabolic disease testing: the history of organic acid testing. In: Biological Treatments for Autism and PDD. 2002:25-28. ISBN 0-9661238-0-6.

17.   L Gillespie. You Don’t Have to Live with Cystitis. 1996. Avon Books, pp.62-63.

18. JR Dalton, EJ Bergquist. Urinary Tract Infections. 1987. Taylor & Francis, pp.88-95.

19. Vorobiev AA, Pak SG et al. Dysbacteriosis in children. A textbook for doctors and medical students (Russian), M, “KMK Lt”, 1998, ISBN 5-87317-049-5.

20. Cummings JH, Macfarlane GT (1997). Colonic Microflora: Nutrition and Health. Nutrition. 1997;vol.13, No.5, 476-478.

21. Finegold SM, Sutter VL, Mathisen GE (1983). Normal indigenous intestinal flora in „Human intestinal flora in health and disease”. (Hentges DJ, ed), pp3-31. Academic press, London, UK.

22. Falliers C. Oral contraceptives and allergy. Lancet 1974; part 2: 515.

23. Grant E. The contraceptive pill: its relation to allergy and illness. Nutrition and Health 1983;2: 33-40.

24. Seeley, Stephens, Tate. Anatomy and Physiology. 1992. Second edition. Mosby Year Book.

25. Kalidas Shetty, Gopinadhan Paliyath, Anthony Pometto, Robert E. Levin. Human gut microflora in health and disease. In: Food Biotechnology, 2^nd Edition, 2006, CRC Press, pp 1133-1200.

26. Anthony H, Birtwistle S, Eaton K, Maberly J. Environmental Medicine in Clinical Practice. BSAENM Publications 1997: 142.

27. Garrow JS, James WPT, Ralph A. Human nutrition and dietetics. 2000. 10^th edition. Churchill Livingstone: 249-267.

28. Wilson K, Moore L, Patel M, Permoad P. Suppression of potential pathogens by a defined colonic microflora. Microbial Ecology in Health and Disease. 1988; 1:237-43.

29. McLaren Howard J. Intestinal dysbiosis. Complementary Therapies in Med 1993;1:153.

30. Gibson GR, Roberfroid MB (1999). Colonic Microbiota, Nutrition and Health. Kluwer Academic Publishers, Dodrecht.

31. Howard J. The “autobrewery” syndrome. J Nutr Med 1991;2:97-8.

32. Gibson GR, Roberfroid MB (1999). Colonic Microbiota, Nutrition and Health. Kluwer Academic Publishers, Dodrecht.

33. Kikuchi, E., Y. Miyamoto, S. Narushima, and K. Itoh. 2002. Design of species-specific primers to identify 13 species of Clostridium harbored in human intestinal tracts. Microbiol. Immunol. 46:353-358.

34. Hecht, D. W. 2004. Prevalence of antibiotic resistance in anaerobic bacteria: worrisome developments. Clin. Infect. Dis. 39:92-97.

35. Di Prisco MC et al. Possible relationship between allergic disease and infection by Giardia Lamblii. Ann Allergy 1993;70:210-3.

36. Bjarnason I et al. Intestinal permeability, an overview. (review). Gastroenterology 1995;108:1566-81.

37. Eaton KK, Howard M, McLaren Howard J. Gut permeability measured by polyethylene glycol absorption in abnormal gut fermentation as compared with food intolerance. J Roy Soc Med 1995;88:63-6.

38. Gardner MLG (1994). Absorption of intact proteins and peptides. In: Physiology of the Gastrointestinal Tract, 3^rd edn. Chapter 53, pp 1795-1820. NY:Raven Press.

39. Gottschall E. Breaking the vicious cycle. Intestinal health through diet. 1996. The Kirkton Press.

40. Campbell-McBride N. Gut and Psychology Syndrome. Natural treatment for autism, dyspraxia, dyslexia, ADHD, depression and schizophrenia. 2004. Medinform Publishing.

41. Kirjavainen PV, Apostolon E, Salminen SS, Isolauri E. New aspects of probiotics – a novel approach in the management of food allergy. 1999(Revew), Allergy 54(9):909-15.

42. Furrie E. Probiotics and allergy. Proc Nutr Soc. 2005 Nov;64(4):465-9.

43. Abrahamsson, , Thomas R., et al. „Probiotics in Prevention of IgE-Associated Eczema: A Double-Blind, Randomized, Placebo-Controlled Trial.” Journal of Allergy and Clinical Immunology. May 2007 119(5): 1174-80. 18 Aug. 2008.

44. Cabana MD, Shane AL, Chao C, et al. Probiotics in primary care pediatrics. Clinical Pediatrics. 2006;45(5):405–410.

45. Drisko JA, Giles CK, Bischoff BJ. Probiotics in health maintenance and disease prevention. Altern Med Rev. 2003 May;8(2):143-55.

46. Doron S, Gorbach SL. Probiotics: their role in the treatment and prevention of disease. Expert Review of Anti-Infective Therapy. 2006;4(2):261–275.

47. Dunne C, Murphy L, Flynn S, O’Mahony L, O’Halloran S, Feeney M, Morissey D, Thornton G, Fitzerald G, Daly C, Kiely B, Quigley EM, O’Sullivan GC, Shanahan F, Collins JK 1999. Probiotics: from myth to reality. Demonstration of functionality in animal models of disease and in human clinical trials. (Review)(79 refs)      Antonie van Leenwenhoek. 76(104):279-92, 1999 Jul-Nov.

Szülőként döntéseket kell hoznunk a gyermekeink érdekében. A GAPS gyerekeknek elváltozott a szag- és ízérzékelésük, furcsa vágyaik vannak ételek iránt, sőt, többnyire épp azokra az ételekre vannak rászokva, amik kárt okoznak nekik. A vágyakozásaik és addikcióik tipikusan a feldolgozott ételekre irányulnak. Ahogy elkezdjük a GAPS Táplálkozási Protokollt és eltávolítunk minden feldolgozott ételt, ennek eredményeként a gyermek mindenfajta elvonási tünetet produkálhat (viselkedéseseket és fizikaiakat egyaránt). Fontos, hogy a szülők megértsék a következőt ahhoz, hogy átsegíthessék gyermeküket ezen a nehéz időszakon: a gyermekük teste meg van rekedve egy kóros anyagcsere-állapotban, és bizonyos egészségtelen ételeket követel, hogy fenntarthassa ezt az állapotot. Tehát – hacsak nem akarjuk ezt a kóros állapotot fenntartani – nem engedhetjük, hogy a gyermekünk azokat az ételeket fogyassza.

Átállítani a gyermekünk testét egy egészséges anyagcseréjű állapotba időt és erőfeszítést igényel, és a GAPS Táplálkozási Program segíteni fog ebben Önnek. Tehát ragaszkodjon azokhoz az ételekhez, amiket ez a diéta tartalmaz. Ugyanakkor, azon a listán belül próbáljon meg nagy változatosságot biztosítani (amikor az elvonási időszaknak többé-kevésbé vége van). Nagyon fontos a gyermeke számára, hogy elkezdje használni az érzékeit, és hallgatni tudjon a vágyakozására, a szaglására, az ízlelésére és a kielégültségére. Időbe fog telni, amíg megtanulja használni ezeket az érzékeket, sőt, az is, hogy egyáltalán felfedezze őket, mivel a kóros anyagcsere-állapotban ezek torzultak és el vannak nyomva.

Tehát töltse meg a házát GAPS ételekkel, és hagyja, hogy a gyermeke válasszon magának (az ésszerűség határain belül persze). Hagyja, hogy felfedezze az ételt, úgy ahogy ő akarja: egyen kézzel, hidegen vagy melegen, az asztalnál vagy egész nap nyammogva. Nagyon lényeges, hogy minden gyermeknek (legyen GAPS-es vagy „normálisan” fejlődő) egészséges kapcsolata legyen az étellel már a kezdetektől fogva. Sajnos a nyugati kultúrában ez sokszor nem történik meg.

Felkavaró dolog látni, hogy sok anyuka a nyugati világban tevőlegesen dolgozik a gyermek asztali modorán, miközben alig tesz erőfeszítést arra, hogy rendes ételt tegyen az asztalra (helyette valamilyen felmikrózható feldolgozott kreálmányt szolgál fel). A rossz minőségű étel és a kemény nyomás annak a megevésére az illemszabályok teljes betartásával bárki kedvét elveheti az ételtől, hát még egy kisgyerekét!

Ahhoz, hogy a gyermek normális érzékkel viszonyuljon az ételhez, természetes, egészséges és ízekben gazdag ételekre van szükség, és a gyermeket hagyni kell felfedezni az ételt a saját keretein belül (kézzel enni, „dzsuvát” csinálni, örvendezni neki). Az illemszabályok ráérnek később, amikor a gyermekben már kifejlődött a természetes figyelme saját vágyaira, szag- és íz élményeire és az evés utáni kielégültségre. Ezek fogják szolgálni egész hátralévő életén keresztül.

 Dr Campbell

A GAPS diéta nincs kőbe vésve: hozzá kell igazítania az egyedi igényeihez. A GAPS diéta megadja az ételek listáját, amivel dolgozni kell. Az, hogy mikor és milyen arányban fogyasztja a különböző ételeket teljesen Öntől függ. Hallgasson a teste igényeire. Például, egy nap úgy érezheti, hogy csak egy almát akar reggelizni, de másnap egy nagy reggelit kíván tojásból, baconból, kolbászból és salátából. Például az első nap csak húslevest és csirkét kívánt, de másnap már egyáltalán nem akar húst enni, csak zöldséget és joghurtot. A teste tudatni fogja, milyen arányban fogyasszon fehérjét, zsírt és szénhidrátot minden étkezés során. Hogyan? A különböző ételek iránti vágyakozás segítségével; tehát amikor hozzálát a családi étkezéshez, csak olyat egyen, ami akkor és ott vonzónak tűnik, és csak olyan mennyiségben, amilyet még kíván.

Nagyon lényeges, hogy odafigyeljen a teste vágyaira amikor GAPS diétát követ – a Bevezető Diétát vagy a Teljes GAPS Étrendet. A vágyai meg fogják mondani, milyen gyorsan menjen végig a Bevezető Diéta lépésein. Lehet, hogy olyasmit kell ennie, ami nem megengedett egy adott szakaszban, mert erre vágyik a teste, és ezt tiszteletben kell tartania. Egyediek az adottságai, és senki nem írhatja elő Önnek a helyes sorrendet. Ha betű szerint követte a GAPS Bevezető Diétát, és jól érezte magát, de egy nap erős vágyat érez, mondjuk a nyers paradicsom iránt, akkor hallgasson erre a vágyra. Ez olyan alkalom, amikor a teste elmondja Önnek, hogy „erre és erre” a tápanyagra szüksége van, és a nyers paradicsomból ezeket megkaphatja. Ha megtagadja a testétől, amire szüksége van, bajba keveredhet: az elektrolit egyensúlya fel fog borulni, vagy a hormonháztartása fel fog borulni, vagy valami mással lesz a gond. Igen, „csalt” a diétában a paradicsom fogyasztásával, de miután kielégítette a teste igényét, haladhat tovább a programjával. Minden folyamat két lépést előre halad és egyet hátra, és a gyógyulás sem kivétel ez alól. Tehát ne törődjön az időnkénti „csalással”, ha a teste tényleg ezt kívánja. Ez valójában nem csalás, hanem a testével való munka, és annak a tisztelete. Emlékezzen: a teste végtelenül többet tud saját magáról, mint amennyit mi valaha is tudni fogunk róla az összes intelligenciánkkal és tudományunkkal!

Szintén emlékezzen, hogy a teste tápanyagigénye folyamatosan változik. Ezért az ételek iránti vágyai is folyamatosan változni fognak: ami csodálatosan kielégítő volt reggel nem lesz az ebédkor, és ami finom délután, taszító lehet vacsoraidőben. Ezek az érzések mind érvényesek és hallgatnia kell rájuk! Egyediek az adottságai, és ami az asztalnál valakinek megfelelő, nem feltétlenül lesz az Önnek.

De egy-két órával később a test igényei megváltoznak, és ez a bizonyos étel már nem fog vonzónak tűnni többé, és inkább egy másik étel iránt fogunk vágyakozni, ami tápanyagaiban épp az akkori szükségleteket fogja fedezni.

Tehát az egyetlen módja annak, hogy helyesen szolgáljuk a testünket az, ha kapcsolatba kerülünk az érzékeinkkel!

Gondolkodjunk el ezen még egy kicsit.

Egy bizonyos étel iránti VÁGYAKOZÁS

A századokon át tartó vallási és politikai kondicionálásnak köszönhetően a „vágyakozás” szónak sok ember számára van egy kissé negatív hangzása; a vágyakozás olyan valami, aminek ellen kell állnunk, és aminek nem engedhetjük át magunkat. Ugyanakkor a testnek pont ez a fő módja, hogy tájékoztasson, milyen tápanyagokra van szüksége egy adott pillanatban. Tehát, amikor éhes lesz, álljon meg egy pillanatra és gondolkozzon el: „Mire vágynék most leginkább? Mi tűnik a legvonzóbbnak most számomra?” Felejtse el az összes könyvet, amit olvasott, a táplálkozástudományi mantrákat arról, hogy a nap melyik időszakában mit kell ennie, és csak tegye fel a kérdést. A válasz azonnal meg fog érkezni, és pusztán annak az ételnek a gondolatára össze fog futni a nyál a szájában. Tisztelje a vágyait! A vágyakozás a teste belső intelligenciájának nyelve, amin keresztül megtudhatja, mire van szüksége ahhoz, hogy egészséges, energetikus és boldog maradhasson. Ha odafigyel a vágyaira minden alkalommal, amikor ételt fogyaszt, képes lesz jól emészteni, és az étel jót fog tenni Önnek, mert épp akkor fogyasztotta, amikor a teste megkérte rá.

A probléma az, hogy ebben a modern, elüzletiesedett világunkban az emberek étel iránti vágyakozásait addiktív íz-módosító anyagokkal manipulálják, amiket a feldolgozott élelmiszerekbe tesznek. A vágyakra hallgatás csak akkor működik, ha azok természetes ételekre vonatkoznak – olyan ételekre, amelyeket az Anyatermészet alkotott. Ne egyen többé feldolgozott ételeket, és az étel iránti vágyakozása vissza fog térni az alapállapotához.

A SZAGLÁS érzéke

Megfigyelte valaha az állatokat? Semmit nem vesznek a szájukba anélkül, hogy meg ne szagolnák először. Miért? Mert a vadon élő állatok teljes összeköttetésben állnak az ösztöneikkel – a testük belső intelligenciájával. A szaglás érzéke sok információt hordoz az ételről: meg lehet-e enni, nem fertőződött-e meg kémiai anyagokkal vagy mikrobákkal, elég friss-e, és legfontosabbként: megfelel-e a test pillanatnyi szükségleteinek? Tehát mielőtt bármit a szájába vesz, szagolja meg: ha épp megfelelő Önnek, vonzónak fogja találni az illatát. Ha nem megfelelő, taszítani fogja. Tisztelje a szaglás érzékét és hallgasson rá.

A probléma az, hogy a modern világban sok embernek károsodott a szaglása a szintetikus illatanyagok használata következtében. Minden ember alkotta szagos kemikália – mint a mosóporok, tisztítószerek, légfrissítők és parfümök – blokkolják a szaglásért felelős receptorokat az orrban. Az orrban adott számú receptor található, és miután ezek blokkolva lettek egy adott anyag által, új molekulák abból az anyagból nem tudnak hová kapcsolódni, ezért nem is érezheti meg őket. Mindannyian találkoztunk már emberekkel, akik parfümgyárként illatoznak, de akiknek nem tűnik fel, milyen túlzottan használják a parfümöt, mert már nem voltak képesek érezni, annyira blokkolva voltak a receptoraik azzal az anyaggal. Ugyanez történik a mosószerek esetében is, amelyek nagyon erős illatanyagokat tartalmaznak, hogy elfedjék a szer eredeti, kellemetlen szagát. Akik rendszeresen használják őket nem képesek többé érezni az illatukat, mert a ruhájukon, törülközőiken és ágyneműjükön át is ennek vannak kitéve. Ezek az emberek nem képesek az étel illatát sem érezni, mert a receptoraikat állandó jelleggel blokkolja a mosószer.

Hogy újra visszaállítsa a szagok érzékelését, távolítson el minden szagos/illatanyagot tartalmazó vegyszert a környezetéből: cserélje le a mosószerét természetes, illatanyag-mentes mosószerre, és ne használjon semmilyen parfümöt, illatosított kozmetikumot és légfrissítőt. Pár héten belül a szagló receptorai kitisztítják magukat, és a szaglóérzékelése vissza fog térni.

Az ÍZÉRZÉKELÉS

Az étel az élet egyik legnagyobb örömei közé tartozik, és ennek így is kell lennie! Ha nem lel örömet benne, akkor az nem jó étel abban a pillanatban az Ön számára (nem számít, mennyire „egészségesnek” mondható)! Tehát hallgasson az ízérzékelésére és tisztelje! Barátra lelhet benne, mivel egyike a kommunikációs csatornáknak a teste belső intelligenciája és a tudatos elméje között. Hogyan máshogy mondaná el a teste, hogy szüksége van valamely tápanyagra, ha nem azáltal, hogy örömet okoz az étel formájában történő fogyasztása.

A probléma az, hogy sok ember ízérzékelése elváltozott vagy letompult a feldolgozott ételek rendszeres fogyasztása okán. Sok feldolgozott étel tartalmaz ugyanis az ízlelésre ható kémiai anyagokat, amiket szándékosan adnak hozzá az „ételhez”. Ezek a kémiai anyagok nemcsak hogy mérgezőek, de hosszú távon elváltoztathatják az ízérzékelést, ezért nagyon lényeges, hogy abbahagyjuk a feldolgozott ételek fogyasztását ahhoz, hogy visszaálljon a természetes ízérzékelésünk.

Sok olyan tápanyag van, aminek a hiánya elváltozott ízérzékelést okoz (a cinkhiány különösen ismert ezek közül). Ahogy elkezd természetes ételeket fogyasztani, a tápanyaghiány csökkeni fog, és az ízérzékelése vissza fog térni a normálishoz.

A szájban lévő toxinok is elváltoztathatják az ízérzékelést. Próbáljon meg hidegen préselt olivaolajjal (vagy bármilyen más hidegen préselt olajjal) fogat mosni fogkrém helyett: ez az ayurvédikus módszer bizonyítottan jól méregteleníti a szájat. Fontos az is, hogy holisztikus módszereket alkalmazó fogorvossal dolgoztassunk, mivel sok fogászati anyag toxikussá teheti a szájat, és elváltoztathatja az ízérzékelést.

Az evés utáni KIELÉGÜLTSÉG érzése

Ha a pillanatnyi igényeinek megfelelő ételt fogyasztott, teljesen kielégültnek fogja magát érezni. Nem fog más után vágyakozni, csak kellemes elégedettséget érez, ami lehetővé teszi, hogy az élet többi dolgaira fókuszáljon, és egy időre megfeledkezzen az ételről. Fontos, hogy ne együk túl magunkat, hogy ne érezzük magunkat „megtömve”.

Ugyanakkor, ha odafigyel az ételből származó örömérzetre, akkor nem fogja magát túlenni, mert megáll az evéssel akkor, amikor az megszűnik örömtelivé válni. Az öröm be / öröm ki jelzés a testétől, hogy tudtára adja, mire van szüksége. Az örömérzet folytán addig fog enni, ameddig a teste nem kapott eleget az adott a tápanyagokból; amikor eleget kapott, meg fog szűnni az örömérzet.

Az édes ételek utáni vágyakozás elterjedt a GAPS embereknél az instabil vércukorszint következtében. Időbe telik normalizálni a vércukorszintet, és a leghatékonyabb módja a zsírfogyasztás, különösen az állati zsíroké (természetesen az örömzónán belül). Tehát fogyasszon sok állati zsírt az ételeiben. Hogy stabil szinten tartsa a vércukorszintjét az étkezések között, keverjen össze nyers vajat nyers mézzel az íz kedvéért, tegye egy üvegedénybe, hogy magánál tudja tartani, és egyen belőle egy pár kanállal minden 20-30 percben egész nap. Ez a módszer nagyon hasznos lehet a kezelés kezdeti szakaszában. Ahogy a vércukorszintje normalizálódik a GAPS Táplálkozási Program használatával, fokozatosan csökkentheti és végül elhagyhatja a vaj/méz keverék fogyasztását.

Dr Campbell

Helen külföldön nőtt fel, és azért jött Angliába, hogy egyetemen tanuljon. Országában korlátozott volt az élelmiszer ellátottság, nem álltak rendelkezésre készételek és feldolgozott élelmiszerek. Így Helen otthon készített, egészséges ételeken nőtt fel, amiket friss, helybéli alapanyagokból készítettek. Étrendje nagy részét friss hús, friss tojás és friss tej tette ki. Mindig nagyon egészséges volt. Amikor Angliába érkezett, gyorsan megutálta a feldolgozott ételekből álló étrendet, amin a diáktársai éltek, és elhatározta, hogy ő egészséges ételeket fog fogyasztani. A népszerű irodalomban folytatott rövid kutakodás arra a gondolatra vezette Helent, hogy a „legegészségesebb” a vegetáriánus étrend és azon belül is a zsírszegény táplálkozás. Elkezdett ennek megfelelő saját készítésű ételeket fogyasztani: teljes kiőrlésű gabonákat, babfajtákat, lencsét, mogyoróféléket , sok zöldséget és gyümölcsöt használt. Csak vizet és gyümölcsleveket ivott. Az egyetlen zsírféle, amit megevett az olívaolaj és a mogyoróvaj volt. Egyáltalán nem fogyasztott állati zsiradékot, és mindenből igyekezett bio minőségű, organikus alapanyagokat beszerezni. Intenzíven jógázott és rengeteg öröme volt.

Pár hónappal azután, hogy ráállt a fenti diétára, Helen menstruációja abbamaradt, és elkezdett veszíteni a súlyából, de ez nem különösebben zavarta, továbbra is „jól érezte magát”. Amikor hazautazott látogatóba, a családja elszörnyedve látta, hogy néz ki, és családtagjai azonnal kapcsolatba léptek Helen Angliában élő nagynénjével, hogy segítséget kérjenek tőle. Az első konzultáció idején Helen már több mint egy éve az „egészséges diétán” élt.

Mi is történt Helennel? Hát nem a világ legegészségesebb étrendjét követte? Végül is ez az a táplálkozás, amit a hatóságok és a népszerű média javasolnak nekünk¹. És mi a helyzet azzal a kutatással, amely kimutatta, hogy a vegán étrend csökkenti a vérnyomást, segít kigyógyulni a cukorbetegségből és sok más krónikus betegségből?^2,3,4 Mi a helyzet azzal a német kezelési módszerrel, ami rákot és más krónikus betegségeket kezel tisztán vegán táplálkozással?⁵  És mi van azokkal a rák-gyógymódokkal, melyek nagy része vegán?⁶ Ezek a protokollok és megközelítések jó eredményeket mutatnak fel.

Próbáljuk meg megérteni ezt az egész kérdéskört!

Helen intelligens lány. Az első jó dolog, amit cselekedett, az volt, hogy abbahagyta a feldolgozott élelmiszerek fogyasztását. Ezek az ember alkotta színes csomagolású kreálmányok nem érdemlik meg, hogy ételnek hívjuk őket. Ezek a gyökerei az összes modern degeneratív betegségnek. Most nem fogunk időt szánni a feldolgozott ételekre, elég, ha egy nagyszerű idézettel foglaljuk össze a helyzetet: „Az ember az egyetlen faj, aki elég okos ahhoz, hogy a saját ételeit elkészítse, és az egyetlen, aki elég buta ahhoz, hogy meg is egye.” ^7,17 A jó egészséghez olyan ételekre van szükségünk, amiket az Anyatermészet alkotott. Az Anyatermészetnek több milliárd évébe tellett, míg létrehozta az emberi testet, és közben megalkotta az ételeket, amik megfelelők a testünk számára. Milyen arrogáns az ember részéről, hogy pár évtizednyi laboratóriumi kísérletezgetés után (amit ráadásul főleg a kapzsiság hajtott) azt hiszi, jobban tudja, mi a megfelelő!

Az Anyatermészet az ételek két csoportját biztosította számunkra: a növényi és az állati ételeket. Ez a két csoport különbözőképpen működik a testben, és mindkettőt fontos fogyasztanunk. Az emberek mindenevők: úgy fejlődtünk ki, hogy mindent megegyünk, amit a környezetünkben fellelhetünk. Ez az, amit olyan kutatók,  mint Weston A. Price a tradicionális kultúrákat bolygó szerte kutatva megerősítettek. Nézzük meg részletesen a természetes ételek ezen a két csoportját.

Az energia a Napból érkezik gyönyörű bolygónkra. Mi, emberek – jelenlegi tudásunk szerint – nem vagyunk képesek közvetlenül ezen az energián élni. Ahhoz, hogy ezt az energiát megragadja, és szilárd anyaggá alakítsa, az Anyatermészet létrehozta a növényeket – számukra rendelkezésre áll a fotoszintézis. A következő csoportja a teremtményeknek, akik a Nap energiáját a növények formájában fogyasztják: a növényevő állatok. Ahhoz, hogy a növényevő állatok a kérődzésnek köszönhetően meg tudják emészteni a növényeket. Az Anyatermészet különleges emésztőszervvel látta el őket, melyet összetett gyomornak nevezünk. Nagyon hosszú tápcsatornájuk, több előgyomorral ellátva ( a bendő, a recés és a ázrétő/leveles gyomor után következik a valódi gyomor, az oltó), mindezek tele vannak különleges növény-törő baktériumokkal. Tehát nem a tehén (vagy más növényevő állat) emészti meg a füvet, hanem a baktériumok az emésztőrendszerében. Ahhoz, hogy elfogyassza a napból jövő energiát növényevő állatok formájában, az Anyatermészet megalkotta az élet következő csoportját – a ragadozókat. A farkasok, oroszlánok, tigrisek, rókák, stb. nem tudják megemészteni a növényeket, mert rendkívül különböző emésztőrendszerrel vannak felszerelve. Az emberi emésztőrendszer hasonló a ragadozókéhoz: meglehetősen rövid, csak egy gyomrunk van, amiben szinte egyáltalán nincsenek baktériumok. Valójában az emberi gyomor arra készült, hogy savat és pepszint termeljen, ami csak a húst, a halat, a tejet és a tojást tudja lebontani. Röviden, az emésztőrendszerünk legjobban az állati eredetű táplálékokat tudja kezelni.¹² Az emberek ismerték ezt a tényt évezredeken keresztül. Tudták, hogy a legjobb ételek az állatokból jönnek; csak kiegészítőként ettek zöldségeket, vagy akkor, amikor az állati táplálékoknak híján voltak.

De mi van azzal a sok táblázattal a népszerű táplálkozástudományi könyvekben, amik kimutatják, hogy a növények tele vannak tápanyaggal? Rengeteg B-vitaminnal, fehérjével és olajokkal? Igen, amikor laboratóriumban analizáljuk a növényi ételeket, jó értékeket lehet kimutatni a különböző tápanyagokból. Ezután ezeket az információkat megjelentetik a szokásos táplálkozástudományi irodalomban. Sajnos azonban ezek a tápanyag-táblázatok vajmi kevés hasznára vannak az emberi testnek. Miért? Mert a laboratóriumban mindenféle módszert és kémiai anyagot használhatunk, hogy kivonjuk a tápanyagokat a növényekből: olyan módszereket, amikkel az emberi test nem rendelkezik. Az emberi emésztőrendszernek nagyon korlátozottak a lehetőségei, hogy bármi hasznosat kivonjon a növényekből.¹² Az emberek tudták, hogy a növényi táplálékot nehéz megemészteni, ezért a tradicionális kultúrák különféle elkészítési módokat találtak ki, hogy emészthetőbbé tegyék őket. Olyanokat, mint az erjesztés, a csíráztatás és különleges főzési formák. Sajnos a modern világban a legtöbb ilyen mód elfelejtődött és olyan receptekkel lett felcserélve, amik illeszkednek az élelmiszeripar üzleti menetrendjéhez.¹³

Ha rendesen megfőzzük és elkészítjük a növényi ételeket, nem élhetünk-e rajtuk? Pontosan ez az, amit Helen próbált csinálni: otthon készítette minden ételét természetes növényi alapanyagokból. Rizst főzött, zabot és quinoát, saját maga sütött kenyeret, babot, lencsét evett, mogyoróféléket nassolt, és rengeteg gyümölcsöt, zöldséget evett. Miért került akkor bajba? Nézzük meg.

Az emberi test (a vizet leszámítva) nagyrészt fehérjéből és zsírból áll, ez az a „tégla és habarcs”, amiből a csontjaink, izmaink, agyunk, szívünk, tüdőnk, májunk és az összes többi szervünk felépül.⁹  Az állati és növényi ételek laboratóriumi analízise kimutatja, hogy az emberi fiziológiának legmegfelelőbb fehérje és zsír az állati ételekből származik.⁸ Az állati táplálék aminosav profilja megfelelő az emberi test számára, míg a növényi fehérjékből származó aminosav profil hiányos és nem megfelelő az emberi fiziológia számára.⁹ Ugyanez a helyzet a zsírral: az állati zsíroknak megfelelő zsírsav összetételük van, míg a növényi olajok nem megfelelőek.¹⁰

Tehát amikor a test TÁPLÁLÁSÁRÓL és a testi szövetek ÉPÍTÉSÉRŐL van szó, akkor az állati táplálékok a megfelelőek. Az emberi testben a fogantatástól a halálig végbemegy egy csodálatos folyamat, amit úgy hívunk, sejt regeneráció.¹¹ A test sejtjei folyamatosan öregszenek, meghalnak és kicserélődnek újszülött sejtekkel. Így tartja fenn, és fiatalítja magát a test, és így gyógyítja be a sérüléseket. Ahhoz, hogy a test létrehozhassa az új sejteket, amik a régieket helyettesítik, alapanyagok szükségesek: fehérjék és zsírok. A legjobb alapanyagok a sejt regeneráció folyamatának táplálásához állati ételekből származnak: húsokból, halból, tojásból és tejtermékekből. A tápláláson kívül az állati táplálékok energiával látják el a szervezetet, a legkiválóbb energiaforrás a legtöbb sejt számára a zsír.⁹

Az emberi test egyik legéhesebb szerve az agy: kb. 25-45%-át szippantja fel a vérben lévő összes tápanyagnak. A test rendkívüli erőfeszítéseket tesz, hogy táplálja az agyat a nap 24 órájában, minden nap.⁹ Az elterjedt vélekedéssel ellentétben az agynak sokkal többre van szükségre, mint glükóz formájában elérhető energiára; az agy egy szerv, aminek jó minőségű fehérjével és zsírral kell táplálnia saját sejtregenerációs folyamatát. Az agy nagyon zsíros szerv, tehát sok jó minőségű zsírra van szüksége a táplálásához.¹⁵  Ezen felül az agy neurotranszmittereket, hormonokat és több száz más molekulát szintetizál, amik leginkább fehérjékből állnak; ehhez is táplálékra van szükség. Újra igaz, hogy a legjobb alapanyagok az állati ételekből származnak. A klinikai gyakorlatban az agy degenerációját tapasztaljuk olyan embereknél, akik tisztán vegán vagy más szegényes étrendeken élnek: először a humorérzék megy el, az illető gondolkozása és viselkedése fekete-fehérré válik, az elme élessége megszűnik, károsodik a memória, depresszió áll be, és más mentális problémák keletkeznek. Ezek mind az éhező agy tünetei.

De mi van a növény-alapú étrendekkel, amik bizonyítottan segítenek a krónikus betegségeknél?

Miért van az, hogy hidegen préselt, jó minőségű omega-3 és omega-6 növényi olajok bizonyítottan elősegítik sok fajta degeneratív állapot javulását? Ezen olajok pótlását mind a hagyományos, mind az alternatív gyógyászat javasolja. Mi van az antioxidánsokkal, enzimekkel, vitaminokkal, ásványi anyagokkal, bio-flavonoidokkal és más növényi anyagokkal, amik bizonyítottan jótékony hatással vannak a szervezetre? Itt elérkezünk a növényi táplálékok valódi céljához: ezek TISZTÍTÓK. Miközben a táplálásunkra nem alkalmasak , nagyszerűek a belsőnk tisztán tartására.⁵ Némi energiát is képesek biztosítani, és segédanyagokat vitaminok és ásványi anyagok formájában. De a fő funkciójuk a test tisztán, toxinoktól mentesen tartása. Valóban, a növények erős méregtelenítő anyagokkal vannak felszerelve, amik eltávolíthatnak sok ember-alkotta kémiai anyagot, szennyeződést és más toxinokat, amik felhalmozódtak a szervezetben. A növények különösen erőteljes tisztítók, amikor nyersen fogyasztjuk őket. A nedveik az emésztőrendszer elülső részében szívódnak fel, és rengeteg méregtelenítő anyagot és segédanyagot biztosítanak; való igaz, hogy a nyers zöldségekből kinyert levek fő részét képezik az olyan a rák-ellenes protokolloknak, mint a Gerson program. Amikor a növényi anyag továbbhalad a bélben, a bélflórát táplálja. Az emberi bél funkcióját tekintve a kérődzők előgyomrainak felel meg; mikrobák gazdag populációját tartalmazza, amik képesek a növényi rostot hasznos tápanyaggá alakítani, például rövid-láncú zsírsavakká. Persze ez a bélflóra összetételétől is függ: ha a bélflóra egészséges, a növényi rostok jótékony hatásúak lesznek, ha károsodott a flóra, akkor a rostok is kárt fognak okozni. Amikor megfőzzük a növényeket, lecsökkentjük a tisztító erejüket, de jobban emészthetővé tesszük őket, ilyenkor több tápanyagot biztosítanak a szervezet számára. Sajnos azonban ezek az anyagok egyáltalán nem építik a testet: nagy részben szénhidrátokból állnak, amiket a szervezet csak energiatermelésre tud felhasználni, és zsír formájában elraktározza őket. Amikor a növényeket túlzottan feldolgozzuk (leginkább a gabonákat), akkor rossz fajta építőanyagokkal látjuk el a szervezetet, melyek súlygyarapodást és elhízást okoznak.⁷

Összegezzük: két fajta természetes étel létezik, és mindkettőnek megvan a szerepe az ember fiziológiában.

Természetesen, ez a felosztás nem fekete-fehér, van egy kis átfedés benne: állati ételeknek, – különösen, ha nyersek – van némi tisztító hatásuk, míg a növényi ételeknek – különösen, ha főzve vannak – van némi tápláló hatásuk.

Egy tiszta testben mindig jobban érezzük magunkat, mint egy mérgekkel teliben. Ezért van az, hogy sok ember olyan jól érzi magát a növényi diéta első heteiben. De amikor a test befejezte a tisztítás folyamatát, akkor el kell kezdeni a táplálását állati ételekkel. Ha ezt elmulasztjuk, a test elkezd éhezni és visszafejlődni. Mi történt Helennel? A vega diétájával csak tisztította és tisztította magát, amíg szó szerint teljesen „kimosottá” vált. Kihagyta azt a fázist, amikor a teste befejezte a tisztulást és el kellett volna kezdenie táplálnia magát. Ezért vesztett olyan sokat a testsúlyából, és állt meg a menstruációja: a teste éhezett, és meg akart tartani minden értékes erőforrást, amivel csak rendelkezett, nem engedhette meg magának, hogy havi menstruációra pazarolja el.

Állati ételekkel kell táplálnunk a testünket. De az is fontos, hogy tisztán tartsuk belülről. Milyen tisztító módszereket ismerünk?

Szennyezett világban élünk, és a szennyeződésekből sokat elraktároz a szervezetünk. Ezen felül mérgező anyagokat viszünk be a testünkbe feldolgozott ételek, kozmetikumok, kémiai anyagok, sugárzás és más ember-alkotta dolgok formájában. Ez az ember-alkotta mérgezés sok krónikus betegséghez és végül rák kialakulásához vezet. Ezért jó ötlet, ha beiktatunk tisztító időszakokat, amiknek sok formája lehetséges.

1. A böjtölés egyike a legősibb és leghatékonyabb módszereknek a test tisztítására és megfiatalítására. A testünk rengeteg energiát öl bele az emésztésbe és az anyagcserébe nap-nap után. Amikor abbahagyjuk az evést, a testünk átirányítja az energiát más feladatok végzésére, mint a mérgező anyagok és paraziták eltávolítása és az öngyógyítás. A böjtölés bizonyítottan meggyógyíthat „gyógyíthatatlan” betegségeket – a reumás érszűkülettől a rákig. Böjtölhetünk otthon egy nap egy héten, vagy pár napot egy hónapban (vagy csak kihagyhatunk egy-egy esti étkezést pár nap egy héten). De aki hosszabb böjtöt kísérel meg (vannak emberek, akik 45 napig is böjtölnek), lényeges, hogy szakmai felügyelet alatt tegye ezt. Sok fontos apróság van a böjtölés körül, és bajba kerülhetünk, ha nem vagyunk tapasztaltak. Egy hosszú böjtből kijönni úgyszintén különleges folyamat, szintén szakmai felügyeletet igényel. Sok jó böjtölő klinika van a világban. Én 10 napot böjtöltem a Dr. Buchinger klinikán Németországban, és nagyon ajánlanám mindenkinek.¹⁴ Természetesen nem böjtölhetünk örökké, és egyszer el kell kezdenie újra enni. Ha a böjtöléssel elérte, amit akart, akkor – amikor kijön belőle – elkezdheti rögtön táplálni a testét állati és növényi ételekkel. De ha úgy érzi, hogy folytatnia kell a tisztulást még egy darabig, akkor továbbléphet a következő lépésre – a vegán diétára.

2. A vegán diétákra (tisztán növényi diéták) lehet úgy tekinteni, mint egyfajta böjtölésre.

Nem táplálják megfelelően a testet, de nagyfokú tisztulást biztosítanak számára. Miközben az emésztőrendszer el van foglalva a növényi anyagok feldolgozásával (amitől nem fogja éhesnek érezni magát), a diéta sok tisztító anyaggal látja el a testét. Ez az, amiért a legtöbb rák-ellenes táplálkozási módszer tisztán vegán. Emlékezzen, hogy a vegán diéták csak a tisztító időszak alatt megfelelőek. Nem szabad ezt választani állandó életstílusként. Amikor a teste befejezte a tisztulást, táplálásra lesz szüksége, és ekkor állati ételeket kell bevezetnie. Ha ezt nem teszi meg, a teste éhezni fog, kannibalizálni kezdi saját magát, és problémák alakulnak ki.¹⁵ Ami Helennel történt, jó példája ennek.

Vegetáriánus diéták, amik állati ételeket is tartalmaznak, választhatóak hosszú távú stratégiaként. Lehet egészséges vegetáriánusnak lenni, amíg fogyaszt állati eredetű ételeket is, hogy ellássa a szervezetét építőanyagokkal, mint például tojást és tejtermékeket. Nyilvánvalóan a feldolgozott ételeket javasolt elkerülni, és az étrendnek természetesnek kell lennie. Ilyen vegetáriánus kultúrák léteznek Indiában. Az ottani emberek megértik az állati ételek fontosságát. Ezért tisztelik szent állatként a tehenet Indiában (a tehén bántása törvénytelen cselekedet), mert tejet, vajat, sajtot és ghee-t biztosít. Ezek az emberek szintén tartanak csirkét, és sok tojást fogyasztanak napi szinten. Sok formája van a vegetáriánusságnak: valaki halat eszik, valaki tojást és tejterméket, valaki alkalmanként húst is fogyaszt. Azok kerülnek bajba, akik nem esznek húst és nagyrészt feldolgozott ételeken élnek. Gyorsan súlyfeleslegük lesz és megbetegednek. Az embereknek ez a csoportja különösen kitett a mentális betegségeknek és az immunrendszeri problémáknak.

Mi a helyzet azokkal, akik nem különösen mérgezettek, és nagyjából egészségesek? Nekik is kell tisztító időszakokat beiktatniuk?

Az emberi test egy nagyszerű rendszerrel van felszerelve, amit úgy hívunk méregtelenítő rendszer.¹² Ez a rendszer a test takarítója. A főhadiszállása a májban van és minden sejtben vannak kirendeltségei. Rettenetesen összetett és rendkívül hatékony rendszer: minden mérgező anyag, ami bejut a szervezetbe, vagy ami az anyagcsere melléktermékeként keletkezik, perceken belül semlegesítésre és kiürítésre kerül. De ennek van két feltétele: megfelelően táplálni kell és nem szabad túlhalmozni munkával. Milyen tápanyagra van szüksége? Állati ételekre – friss, jó minőségű húsra, halra, tojásra és tejtermékekre, nap mint nap. Kombinálja ezt némi zöldséggel, gyümölcscsel és mogyorófélékkel (amik tisztító anyagok, és segítik a méregtelenítő rendszert), és máris egy erőteljes keverékkel rendelkezik, ami tisztán fogja tartani a testét. Ha nem táplálja megfelelően a méregtelenítő rendszerét (és ez az, amit a nyugati lakosság nagy része csinál), akkor nem fog tudni jól működni, és a teste elkezd toxinokat felhalmozni. A második feltétel, hogy ne terhelje túl a méregtelenítő rendszerét munkával. Mik ennek az általános forrásai? Az károsodott bélrendszer a legfontosabb: ha a bélflórája abnormális, a bélrendszere toxikus folyammá válik, ami túlterhelheti és letörheti a méregtelenítő rendszerét. A toxicitás további forrásai lehetnek az ember alkotta kémiai anyagok, sugárzás, védőoltások és más toxikus hatások; ez az, ami az öbölháborús veteránokkal, más katonai személyzettel, toxikus anyagokkal dolgozókkal és ipari balesetet szenvedőkkel történik. Amikor a méregtelenítő rendszere túlterheltté válik és lerobban, nagyon gyorsan felhalmozódnak a szervezetében a toxikus anyagok, ami betegségekben nyilvánul meg: az energiatermelése lecsökken, és problémái lesznek az egészségével. A legáltalánosabb oka a méregtelenítő rendszer lerobbanásának a feldolgozott ételek túlzott fogyasztása. Ha reggeli gabonapelyheken, üdítőkön, kenyéren, cukron, növényi olajokon és készételeken él, nem táplálja megfelelően a méregtelenítő rendszerét, ugyanakkor túlterheli munkával.

De még a legegészségesebbeknek is, akiknek jól működik a méregtelenítő rendszerük, szükségük van néha méregtelenítő időszakokra. Mikor és milyen gyakran? A teste el fogja árulni, annyit kell csak tennie, hogy odafigyel rá. Ezeken a napokon a teste kíván táplálkozni, tehát nem lesz nagy étvágya: lehet, hogy csak némi gyümölcsöt vagy zöldséget akar majd fogyasztani, vagy egyáltalán semmit. Tisztelje a testét az ilyen időszakokban, és kímélje meg a táplálkozástól. Amikor befejezte a tisztulást, jelezni fog: vágyni fog a húsra, vagy más építő/tápláló ételre. A gyermekek is keresztülmennek ilyen időszakokon, és fontos, hogy a szülők ne erőszakolják rájuk az ételt ilyenkor. Csak figyeljen oda a cukor és feldolgozott szénhidrátok iránti függésekre: ha a gyermeke ezeket akarja a valódi ételek helyett, akkor baj van, és kezelni kell, amilyen gyorsan csak lehet (érdemes utánanéznie a GAPS-Diétának). Felnőtteknek is lehet ilyen problémájuk. Lényegi fontosságú, hogy megfelelően tápláljuk a testünket, és tisztán és mérgező anyagoktól mentesen tartsuk belülről. Ezért kell mind állati, mind növényi táplálékokat fogyasztanunk.

Dr. Campbell

Referenciák

1. American Dietetic Association. Position of the American Dietetic Association and dieticians of Canada: vegetarian diets. J Am Dietetic Assoc, 103 (2003): 748-65.

2. N Barnard. The reverse diabetes diet. 2007, Rodale.
3. ND Barnard et al. The effects of low-fat, plant-based dietary intervention on body, weight, metabolism and insulin sensitivity, Am J Med, 118 (2005):991-7.
4. S Berkow and ND Barnard. Blood pressure regulation and vegetarian diets. Nutrition Reviews, 63 (2005): 1-8.
5. C Gerson and B Bishop. Healing the Gerson way. Defeating cancer and other chronic diseases. 2007, Totality Books.
6. S Kelly and E Kelly. Cancer action plan. Useful, innovative, alternative cancer therapies. 2003, The London Press.
7. Z Harcombe. The obesity epidemic. What caused it? How can we stop it? Columbus Publishing Ltd, 2010, p. 285.
8. F Kummerow. Protein: building blocks of the body. Wise Traditions, fall-2011:12, 3, pp. 33-45.
9. Garrow JS, James WPT, Ralph A. Human nutrition and dietetics. 2000. 10th edition. Churchill Livingstone.
10. MG Enig. Know your fats. 2000. Bethesda Press.
11. BM Carlson. Principles of regenerative biology. 2007, Elsevier.
12. FH Martini, JL Nath, EF Bartholomew. Fundamentals of anatomy and physiology. 2011, Pearson Education.
13. WA Price. Nutrition and physical degeneration. 2010, Benediction Classics.
14. OHF Buchinger. About fasting. A royal road to healing. 1961, Steinhage, Bad Pyrmont, translated from German.
15. L Keith. The vegetarian myth. 2009, Flashpoint Press.
16. Puri B, Boyd H. 2004. The natural way to beat depression. Hodder & Stoughton.
17. B Groves. Trick and treat. How ‘healthy eating’ is making us ill. 2008, Hammersmith Press ltd, London, UK.

Mindannyian különbözőek és egyediek vagyunk. Tehát az „egy méret mindenkire” soha nem működik. Ezért ajánlanak nekünk olyan zavaróan sokféle diétát: magas szénhidrát / alacsony szénhidrát, magas fehérje / alacsony fehérje, tisztán nyers / teljesen főt, stb.-stb. És az érdekes dolog az, hogy minden diéta alkalmas némelyeknek, és nem alkalmas másoknak. Miért van ez? Mert „két ember kell a tánchoz”, azaz nincs olyan, hogy önmagában rossz étel vagy jó étel, számításba kell vennünk az egyént is, aki megeszi. És nem csak azt, hogy ki eszi, hanem hogy milyen állapotban van éppen.

Próbáljuk meg ezt részleteiben megérteni .

Mindannyiunknak különböző örökletes tulajdonságai és adottságai vannak. Ha a felmenői vikingek vagy eszkimók voltak, valószínűleg sok halat, húst és zsírt kell fogyasztania. De ha a felmenői mediterrán kultúrából vagy trópusi környezetből származnak, akkor több szénhidrátot kell tartalmaznia az étrendjének. Az ősi kínai és ayurvédikus gyógyászatok megkísérlik adottságaik szerint csoportosítani az embereket, és meg sem próbálnának ennek megállapítása nélkül diétákat előírni, mivel a különböző adottságú embereknek különböző megoldásokra van szüksége

Az adottság csak egy tényező. Több is van, persze.

Az életünk során a testünk anabolikus / katabolikus ciklusokon megy keresztül, más szóval, felépítő és megtisztító ciklusokon.^11,12 Van napi építő / tisztító ciklus, évszakonkénti, és „ahogy szükséges” is, ami bármikor megjelenhet. Az építéshez általánosságban nagyon különböző tápanyagokra van szükség, mint a tisztuláshoz (az állati eredetű ételek általában építenek, míg a növényi eredetűek általában tisztítanak). Csak a test tudja, hogy mire van szüksége az adott pillanatban.

Attól függően, hogy mit csinál épp a teste, hogy milyen évszak van éppen, milyen az időjárás, és mennyi stressznek van kitéve, a teste váltogathatja az energia-termelés különböző módozatait: pl. használhat glukózt vagy éppen zsírokat.^11,12 Csak a test tudja, hogy épp akkor mi a legmegfelelőbb számára, és nagyon különböző tápanyagokat igényelhet a különféle energia produkciós mintázatokhoz.

Mindannyiunknak működik az autonóm/vegetatív idegrendszere, ami a test automatikus funkcióiért felel: a szívverésért, a vérkeringésért, az emésztőrendszerért, stb. Az autonóm/vegetatív idegrendszer két ágra oszlik: a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszerre. Ez a két rendszer általában egymással ellentétesen működik, hogy egy igen kényes egyensúlyt teremtsen a test minden egyes funkciójában. Ismétlem: szinte végtelen számú tényezőtől függően (az aktív és alvási időszak napi ciklusa, évszak, időjárás, stressz, fertőzés, építés/tisztítás, elfoglaltság, stb.) fog váltakozni a „szimpatikus dominancia” és a „paraszimpatikus dominancia”. Ez a váltás megtörténhet naponta többször, néhány naponta, és korcsoportok szerint is különbözik. A fontos dolog az, hogy ez a két ág nagyon különböző tápanyagokat igényel: az egyik a húsokat és a zsírt szereti, míg a másik inkább a szénhidrátokat. Csak a teste tudja, hogy milyen arányban van szüksége fehérjére/zsírra/szénhidrátra, nincs az az orvos vagy laboratórium, ami ezt kiszámolhatja.

Ezután következik még a savasság / lúgosság egyensúly a testben, ami megint csak egyfolytában változik minden nap, sok tényező függvényében. Van egy mítosz a táplálkozástudományi körökben, hogy „savasnak lenni rossz”, és hogy mindannyiunknak mindig a lúgosságra kell törekednie. Különböző ételeket „lúgosítónak” (mint a gyümölcsöket és a zöldségeket), míg másokat „savasítónak” (mint a gabonákat és a húsokat) osztályoztak. Ez egyszerűen nem igaz. A teste egyfolytában a lúgosság és a savasság közt ingadozik, több tényező függvényében: az autonóm idegrendszer aktivitása, az energiatprodukció típusa, a hormonális profil, légzés, vese funkció, amelyek közül sok változásban van a napi ciklus, évszak, időjárás és a végzett tevékenység szerint.¹¹ Ezeknek a tényezőknek a függvényében például egy alma, ami „lúgosító” ételként van elkönyvelve, teheti savassá is a testet, és fordítva: egy darab hús, ami „savasító” ételként van elkönyvelve, teheti lúgossá is a testet. Csak a test tudja, hogyan használja az ételeket egy adott pillanatban, csak a testnek van meg a belső intelligenciája, hogy véghezvigye ezeket a komplex számításokat.

Ha ez nem lenne elég, létezik még a víz és elektrolit egyensúly is a testben, ami szintén több tényező függvényében váltakozik. A hagyományos gyógyászat „gonosznak” kiáltotta ki a sót, és azt ajánlja nekünk, hogy csökkentsük a fogyasztását. Feldolgozott sót valóban nem szabadna fogyasztanunk, mint ahogy nem szabadna semmilyen feldolgozott ételt sem fogyasztanunk (mert az ilyenek természetellenesek az emberi test működése számára, és nem szabadna „ételnek” hívnunk őket). Ugyanakkor, a feldolgozatlan, természetes só (mint a Himalája só, vagy a kelta só) több mint 90 ásványi anyagot tartalmaz, és nemcsak hogy hasznos számunkra, de elengedhetetlen is a szervezetünk számára ahhoz, hogy fenntartsa a helyes víz/elektrolit egyensúlyt. Aztán van az a mítosz, hogy minden nap rengeteg vizet kell innunk, sőt, még különböző liter per nap adagokat is felír nekünk a táplálkozástudományi irodalom. Vakon követni ezt a tanácsot nagy bajt okozhat Önnek, ha a testében kevés az elektrolit és víz helyett éppen sóra van szüksége. Nem számít, mennyire okosnak hisszük magunkat, akkor sem tudjuk kiszámítani, mennyi vízre és sóra van szükségünk egy adott pillanatban: csak a testünk tudja ezt, és kitűnő módokat tud ennek a jelzésére: szomjúság, só utáni vágyakozás, valamely étel iránti vágyakozás, amely épp a megfelelő ásványi anyagokat tartalmazza. Ne gondolja, hogy a teste nem ismeri a bolygónkon fellelhető ételek tápanyag-összetételét.

Ez csak néhány tényező annak demonstrálására, hogy nincs az a laboratórium, doktor vagy könyv, amely megmondhatja, mit kellene ennie reggel 8-kor, délután egykor, hatkor vagy ezek között. Csak a teste rendelkezik felülmúlhatatlan intelligenciával, hogy kitalálja, mire van szüksége egy adott pillanatban, mivel a tápanyagigénye folyamatosan változik: minden percben, órában és minden nap.

Dr. Campbell

A válasz:
Ne tesztelje a vére koleszterin szintjét! Fölösleges és potenciálisan káros!

Mindjárt elmagyarázzuk, miért.

A vér koleszterinszintjét a máj tartja fent: ha több koleszterint eszünk, kevesebbet termel, és ha kevesebbet eszünk – a máj többet termel. Ezért van az, hogy a zsírszegény, koleszterinmentes diétáknak nincs hatásuk a vér koleszterinszintjére: a máj egy bizonyos szinten fogja azt tartani, attól függően, hogy a test éppen akkor milyen folyamatokban van.

Miért van szüksége a testnek koleszterinre?

A testünk nagy százalékban koleszterinből és zsírokból áll, és a koleszterinnek lényegi szerepe van sok funkció betöltésében. A koleszterin annyira fontos az ember fiziológiájában, hogy a testünknek nagyon hatékony mechanizmusai vannak a vérben lévő koleszterin állandó szinten tartására az élet bármely pillanatában. Ugyanakkor, a koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek (sztatinok) egy egészen más témába tartoznak! Beleavatkoznak a szervezet koleszterintermelő képességébe, és ezért valóban lecsökkentik a szervezet számára elérhető koleszterin mennyiségét. Nézzük csak, milyen veszélyes ez valójában.

Az emberi agy ki van éhezve a koleszterinre

Az agyban lévő valamennyi struktúrának szüksége van koleszterinre és telített zsírokra nemcsak ahhoz, hogy felépítsék saját magukat, hanem ahhoz is, hogy ellássák különféle funkciójukat. Aki beleavatkozunk a teste koleszterintermelő képességébe, az saját agyi struktúráit és az idegrendszerének a többi részét fenyegeti. Memóriacsökkenés és a kognitív funkciók hanyatlása a legáltalánosabb eredményei a sztatin terápiáknak. Valójában lehetséges, hogy az időskorú elbutulás járványszerű elterjedésének nagy része a mindenhol előbukkanó sztatin receptfelírásoknak köszönhető. Kimutatták, hogy a tojás és vaj napi szinten történő bevitele javítja az idősek emlékezeti- és kognitív képességeit. Bárkinek, aki memóriazavarokkal vagy tanulási nehézségekkel küzd, minden nap sokat kell ennie ezekből az ételekből ahhoz, hogy felépüljön.

Újabban a sztatinokat a Parkinson-kór kialakulásával hozták összefüggésbe. Dr. Xuemei Huang, az Észak-Karolinai Egyetem vezető kutatója kijelentette: „A Parkinson-kór elterjedésének növekedésére kell számítanunk a sztatinok elterjedt használata következtében.” Vannak emberek, akiknek a teste nem képes elegendő mennyiségű koleszterint termelni, nekik sok koleszterinben gazdag ételt kell fogyasztaniuk ahhoz, hogy ellássák a szerveiket ezzel az élethez nélkülözhetetlen anyaggal. Alacsony koleszterinszintet rutinszerűen mérnek gyilkosságot és más erőszakos cselekedeteket elkövető bűnözőknél, agresszív és erőszakos embereknél, öngyilkosságot megkísérlőknél és gyenge önkontrollal rendelkezőknél. A koleszterinszint-csökkentő gyógyszerpróbák kezdetétől fogva magasabb számú erőszakos cselekedetekből származó halálesetet és öngyilkosságot jegyeztek fel. Az elhunyt oxfordi professzor, David Horrobin figyelmeztetett bennünket: „a lakosság koleszterinszintjének jelentős csökkentése általános elmozduláshoz vezethet az erőszakos viselkedésminták felé. Az így keletkező erőszak nagy része nem halálos kimenetelű lesz, viszont a munkában és a családban több agresszióhoz, több gyerek- és feleségbántalmazáshoz és általában, megnövekedett boldogtalansághoz fog vezetni.” Valóban, a sztatinok egyik első mellékhatása az intolerancia, agresszió és hirtelenharagúság felé mutató hangulat- és személyiségváltozás – melyek az agy koleszterinéhségének figyelmeztető jelei.

A koleszterin véd minket a fertőzésektől

A koleszterin elemi fontosságú az immunrendszer megfelelő működése számára. Azok az emberek, akik vérében kevés a koleszterin, jobban kitettek a fertőzéseknek, és ha megfertőződnek, nagyobb eséllyel halnak bele a fertőzésbe, mint azok, akiknek magas a koleszterinszintjük. Az antibiotikumok felfedezése előtt századokon át tojássárgáját és tejszínt kevertek össze – ezek rendkívül gazdagok koleszterinben –, hogy a tuberkulózist és más fertőzéseket kezeljenek vele.

A testünkben valamennyi szteroid hormon koleszterinből épül fel

Az agy után a leginkább koleszterin-éhesek belső elválasztású mirigyeink: a mellékvesék és a nemi mirigyek. Ezek szteroid hormonokat termelnek, amelyek megannyi funkciót látnak el a testben. Koleszterin nélkül nem leszünk képesek megküzdeni a stresszel és nem tudunk gyermekeket nemzeni.

A koleszterin alapvető fontosságú a csecsemők és gyermekek számára

A koleszterin hipotézis hirdetői és a politikai döntéshozók azt javasolják nekünk, hogy a gyermekek két éves koruktól fogva koleszterinszegény étrendet kövessenek, elhagyva a természetes zsírokat, és margarinnal helyettesítve azokat. A gyógyszeripar óriáscégei keményen dolgoznak a gyermekeknek való koleszterinszint-csökkentő gyógyszereket előállításán. Veszélyes irányelveiket „csak úgy”, alátámasztás nélkül, tudományos kutatási adatok nélkül publikálják. Ennek a politikának a következményei igen veszélyesek lehetnek a gyermekeink számára: agresszív viselkedés, tanulási nehézségek, memóriazavarok, immungyengeség, rossz fizikai állapot kombinálódva a rák, a szívbetegségek, az agyvérzés és a terméketlenség fokozott jövőbeli kockázatával. A gyermekek teste általában nem képes a növekedéshez és fejlődéshez elégséges koleszterin termelésére, ezért a koleszterinben gazdag ételek elemi fontosságúak a gyermekek számára. Ezért olyan gazdag az anyatej is koleszterinben!

A koleszterin alapvetően fontos az időseknek

Sok tanulmány kimutatta, hogy azok idős emberek, akiknek magas a koleszterinszintje, egészségesebbek és tovább élnek, mint azok, akiknek alacsony. Kifejezetten veszélyes dolog idős embereknél koleszterinszintet csökkenteni. Minél idősebb az illető, annál nagyobb kockázatot jelent az alacsony koleszterinszint az agyvérzésre, míg ezzel szemben kimutatták, hogy a magas koleszterinszint megvédi az időseket az agyvérzéstől, szívbetegségektől, fertőzésektől, ráktól és sok más egészségi problémától.

A D-vitamin is koleszterinből áll

Újabban fennálló elhibázott félelmünk a naptól és a koleszterin fogyasztás kerülése valóságos járványát keltette a D-vitamin hiánybetegségnek a nyugati világban, ami rákhoz, cukorbetegséghez, szívbetegségekhez, szellemi problémákhoz, autoimmun betegségekhez, túlsúlyhoz, csont- és izombetegségekhez, magas vérnyomáshoz, krónikus fájdalomhoz, gyenge immunrendszerhez és fertőzésekre való fogékonysághoz vezet. Mivel sok ember szervezete nem képes elegendő saját koleszterint termelni, ezért a koleszterinben gazdag ételek fogyasztása létfontosságú a D-vitamint produkcióhoz.

A koleszterin és a telített zsírok létfontosságúak a gyógyuláshoz

Nincs az a sérülés, seb vagy horzsolás, ami begyógyulhat koleszterin és telített zsírok nélkül. Ezért találták azt nagyszabású vizsgálatokban, hogy azok az emberek, akiknek alacsony a koleszterinszintjük, jobban kitettek a rák kialakulásának, mert a testük nem képes meggyógyítani a sérült szöveteket.

A gyógyításnak ez a funkciója visszahoz bennünket a vér koleszterinszintjének a teszteléséhez: a vér koleszterinszintje azt tükrözi, aktuálisan mekkora a gyógyítani való károsodások szintje a testben Ha éppen megfázott, fertőzésen, fogorvosi kezelésen vagy sebészeti beavatkozáson esett át, akkor szervezetének sok károsodást kell begyógyítania, s a vére koleszterinszintje mindaddig magas lesz, amíg ez a gyógyulás meg nem történik. Ha fáradt vagy stressz alatt áll, mellékveséi sok koleszterint követelnek a hormontermelés biztosítására. Ezért a májának a szokásosnál több koleszterint kell termelnie és a mellékvesékhez küldenie, növelve az aktuálisan mérhető vér-koleszterin szintet. Télen a koleszterinszint magasabb mint nyáron, mert a hideg időjárás, a napsütés és a D-vitamin hiánya nyomás alá helyezi az immunrendszert, s az nagyon sok koleszterint igényel.

Ez csak néhány forgatókönyv arra, hogyan szolgálja a magas koleszterin szint a test igényeit.

Minden egyes napon, attól függően, hogy éppen mit csinál, a vére koleszterinszintje fel-le mozog. Egy koleszterinszint-teszt csak pillanatképet ad a szervezet aktivitásáról, teljességgel figyelmen kívül hagyva a test szükségleteinek szempontját. Ha ez a pillanatkép épp magas eredményt mutat, két káros dolog történhet Önnel:

1. Valószínűleg presszionálni fogják, hogy kezdjen bele egy koleszterin csökkentő sztatin terápiába, megfosztva ezzel Önt az egyik legfontosabb tápanyagtól
2. Egy újfajta szorongással kell együtt élnie – a szívbetegségtől való félelemmel! Ráadásul minden ok nélkül, hiszen a vér koleszterinszintjének semmi köze nincsen a szívbetegségekhez.

Ha valóban érdeklődik a szívbetegségek kockázata iránt, akkor a következő teszteket csináltassa meg:

1. C-reaktív protein, ami a szervezet egyik gyulladási markere. A szívbetegség gyulladásos állapot.
2. Vér inzulinszint. Az inzulinprofil megmutatja, szenved-e valamilyen anyagcsere szindrómában, ami szívbetegség alapjául szolgálhat.

Ha többet szeretne megtudni erről a témáról (és látni akarja a tudományos referenciákat), olvassa el a Put Your Heart In Your Mouth (Tedd a szívedet a szádba) című könyvet.

Dr. Campbell

]]> https://gapsdiet.hu/2012/06/koleszterin-vizsgalat/feed/ 0 https://gapsdiet.hu/2012/05/adjon-tobbet-onmaganal/ https://gapsdiet.hu/2012/05/adjon-tobbet-onmaganal/#respond Wed, 02 May 2012 16:11:31 +0000 http://gapsdiet.eu/?p=518 Continue reading →]]>

Az apa is táplálhatja a babát

Ha már tápszer, nézzük meg, mi a jó benne. Itt van mindjárt az, hogy többet adhat, mint önmaga.

Óriási előnye szülői szempontból, hogy emancipálja a család többi tagját. Feljogosítja őket a baba táplálására. Így ők is részesülhetnek abban a bizalomépítő érintésben, amelyet az utóbbi időben a sterilitás jegyében tiltottak, komolyan hozzájárulva ezzel az édesanyák elmagányosodásához. És a gyerekek kitettségéhez a közösséggel szemben. Márpedig abban a két millió évben, amikor hordában nőtt fel az emberiség, nagyon sokaktól kapott érintést a baba. Ezáltal sokan köteleződtek el iránta. Nagy volt a gyermeki örömök virágos kertje. A szerrel táplálás visszahozhat valamit ebből a bizalmi viszonyrendszerből. Tápszertestvért könnyebb találni, mint tejtestvért. Szárazdajka bárki lehet.

Végre kibontakozhat annak az előnye is, hogy a nők gyermekük apját – tudományosan bizonyított módon – annak alapján választják ki, hogy a két immunrendszer a lehető legjobban eltérjen egymástól, s így a baba immunspektruma széles legyen. Egyszerűbben szólva gyermeke apja az illatával csábította el. A babavárás során valószínűleg inkább csak kárát látta ennek az ösztönnek, mert megváltozott az ízlése (szaglása), s inkább a családja ismerős illataira vágyott, ezért férje kezdett háttérbe szorulni. Na, most ő is adhatja szépen az immunrendszerét.

A lelki előnyökön kívül tehát hatalmas fiziológiás előny is keletkezik. A rendszeres érintkezés során a baba másoktól – így az apától – is hozzájut olyan  mikroorganizmusokhoz, amelyekkel szimbiózisban fog élni. Amikor a gyermekének életet ad, akkor életek sorozatát is adja neki. Ideális esetben átadja azt a kétezer fajt, amely bőrén és teste belsejében segít a külvilággal kapcsolatot tartani és a külvilágot belsővé tenni. Amikor bőre a baba bőréhez ér, egy élő rendszer kezd átvándorolni, az emberrel együttműködő mikroorganizmusok együttműködésben élő rendszere.

A mikroorganizmusok egy része a gyermek születésekor jut testébe, ideális esetben akkor, amikor áthalad a hüvelyen. A későbbiek során a bélflóra az anyával és a külvilággal való érintkezés során (például szoptatáskor a mellbimbóról) éri el azt a fajgazdagságot, amely a tápanyagok megfelelő feldolgozásához és felszívódásához szükséges. Az ökoszisztémát alkotó fajok mihamarabbi betelepülése azért fontos, mert ha a jótékony mikroorganizmusok összezárnak, kitaszítják az idegen, betegséget okozó fajokat. A vékonybél fala nagyban hasonlít egy jó tömör ősgyephez, amelyen képtelen megtelepedni idegen növény. A kóró és bogáncs csak ott él meg, ahol felsértettük a gyepet. Például árok partján.

A tápszeres táplálás miatti anyai bűntudatot nagyban csökkenti, ha gondol arra: a tápszer steril anyag, ezért kisbabája testébe a megfelelő mikroorganizmusokat másként kell bejuttatni. Az egyik mód a minél magasabb csíraszámú és minél többféle fajt tartalmazó probiotikum bekeverése a tápszerbe, a másik a cumi bekenése házilag készült joghurttal, illetve kefirrel. Ez is családi feladattá válhat, a baba egész környezetét foglalkoztató projekt kerekedhet belőle, újabb elköteleződési hullámot indítva. És persze vitákat. Mert a probiotikumok drágák és sokfélék, a házi joghurt és kefir pedig tele van bacilussal. Sőt, gombával.

Íme egy igazán zavarba ejtő kép a családi vitaestre szánva:  a pásztorok bárányok vékonybeléből szokták kivenni a juhsajt ojtásához való anyagot. Olyan baktériumkultúrához jutnak így, amelyet meleg tejben tovább tudnak szaporítani és amely a juhsajtban tovább is él. Ez arról tanúskodik, hogy a szopós báránynak egészen más a biotikuma, mint a juhé. Neki is be kell tehát szereznie azokat a baktériumokat, amelyek akár a cellulózt is lebontják. Különben éhen pusztulna.

Apropó: a tápláló-projekt résztvevői korán elkezdhetik a húsleves adását a babának. Főzzenek meg egy tyúkot tiszta vízben kevés sóval ízesítve (szerencsés esetben olyan sót tudnak használni, amiben sok az ásványi anyag). A leszűrt lét egy kevés házi joghurttal összekeverve már négy hónapos kortól kiváló étel. Lefagyaszthatnak belőle apró baba-adagokat, és még mindig jut hely a fazék körül bőven. Akár ünnepséget is kerekíthettek a dologból: az első családi étkezés. A mamának azért tegyetek ki vegetát, apunak meg paprikát… Tovább erősödik általa a baba a társas dimenzióban. Később fokozatosan jöhet a leves többi alkotórésze is – ennek menetrendjéről olvassa tovább  honlapunk kapcsolódó oldalait.

És persze: nézzen utána, gyerekorvosa segítségével hogyan igényelhet anyatejet!

A könyv megrendelhető a kiadónál, vagy online megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban.