Dr. Henry G. Bieler híres zöldséglevese a szervezet méregtelenítésében segít. Bieler a szervezet sav-bázis és ásványi anyag egyensúlyának helyreállítására gyakran írta fel ezt az egyszerű levest, mely támogatja a belső szervek – különösen a máj – működését, s emellett kiváló hatással van a belső elválasztású mirigyekre – úgy a mellékvesékre, mint a pajzsmirigyre.

Hozzávalók
(valamennyi megbízható forrásból származó, organikus összetevő legyen)

• 1 kg cukkini
• 1/2 kg zöldbab
• 4 zellerszár
• 2 csokor petrezselyemzöld
• 1 liter víz (szűrt vagy tisztított)
• opcionális: extra szűz olíva olaj, sótlan bio vaj, házi joghurt vagy tejföl

Elkészítés

Aprítsuk fel a cukkinit, a babot és a zellert, majd főzzük puhára egy acél, porcelán vagy üveg edényben. Botmixerrel pépesítsük krémleves állagúra a főzővízben a főtt zöldségeket és a petrezselymet. Ízlésünk és terápiánk szerint tehetünk rá tálaláskor kis mennyiségű olíva olajat, vajat, házi joghurtot vagy házi tejfölt.

Variálható fokhagyma, hagyma, gyömbér vagy más friss fűszerek hozzáadásával.

Hallottam valamit az olajos szájtisztításról, de nem egészen értettem. Pontosan mi ez a módszer? Mikor és hogyan kell alkalmazni? Előre is köszönöm!

Ezt az eredetileg Indiában őshonos tradicionális gyógyítási módszert egészségjavító hatásai miatt kezdték alkalmazni a nyugati világban. Az olajos öblögetés során egy kis adag semleges, finomítatlan olajat veszünk a szánkba, melyet nyelvünk és ajkaink segítségével mozgatunk a fogsorunk körül, a szájüregben. 20 perc után kiköpjük a folyadékot, kiöblítjük a szánkat, majd megiszunk néhány pohár vizet. Nagyon fontos, hogy kis mennyiséget se nyeljünk le az olajból, mert az öblögetés során az olaj méreganyagokat „húz ki” a száj nyálkahártyájából és kapillárisaiból és percről-percre toxikusabbá válik. Ezek a toxinok láthatók is, ha a mintát mikroszkóppal megvizsgáljuk.

A GAPS protokoll szerint a hidegen sajtolt extra szűz olíva olaj javasolt az öblögetésre. Az olajos szájtisztítás különösen hasznos a fogászati beavatkozásokat követően, mert lehetőséget ad a kezelés következtében bekerült szennyeződések és méreganyagok eltávolítására.

Általános, rendszeres alkalmazás esetén az olajos öblögetés nemcsak a szájüreg, de az egész test egészségét szolgálja – bár a szkeptikusok felhívják a figyelmet, hogy ezen jótékony hatást nem igazolják ellenőrzött tudományos vizsgálatok.

Dr. Karach szerint az olajos öblögetés toxinokat távolít el a testből. Miközben az olaj a szájüregben mozog, kivonja a mérgeket az ínyből és vénákból, fehérré és habossá alakulva. Az öblögetést reggel, éhgyomorra a legjobb elvégezni. Néhány terapeuta az öblögetés után fluormentes fogkrémmel való fogmosást ajánl az olaj teljes eltávolítására, mások alapos szájöblítést meleg vízzel. A procedúra utáni bőséges vízivásnak szintén fontos szerepe van. Az alábbi oldalakon további részletek olvashatók a hidegen sajtolt olajak gyógyító hatásairól. 

Az öblögetés kivitelezése:

1. A reggeli ébredés után, éhgyomorra, anélkül, hogy bármilyen folyadékot fogyasztana (vizet sem!), vegyen pontosan egy evőkanál olíva olajat vagy kókusz olajat a szájába.
2. Mozgassa a szájában körbe-körbe, anélkül, hogy lenyelné. Járassa meg az olajat a fogai körül, mintha szájvízzel öblögetne, és közben tartsa függőlegesen a fejét, hogy a folyadék a szájürege elülső részében maradjon. Azt fogja tapasztalni, hogy az öblögetés során az olaj felhígul, amint a nyállal keveredik. Lazítsa el az állkapcsát, használja a nyelvét és az olaj mozgatásához. Tartsa egy ideig az olajat a szája elülső részében, a fogsora és az ajkai között, az ínye körül.
3. Az öblögetés vége felé az olaj-nyál keverék sűrűbbé válik. Ez teljesen normális jelenség, mivel az olaj kihúzza a toxinokat a testből. 15-20 perc elteltével köpje ki az folyadékot. Ne ijedjen meg, ha a színe megváltozott – ez is teljesen normális.
4. Öblítse át a száját néhányszor meleg vízzel, az öblítő vizet köpje ki.
5. Igyon meg 2-3 pohár szűrt vagy pihentetett vizet.

A joghurt lakto-baktériumok jelenlétében fermentálódott tej. Enyhébb hatású, ezért csekélyebb méregtelenedési (die-off) reakciókat eredményez, mint a kefir – ezért javasolt a joghurt fogyasztása már a Bevezető Diéta 1. Szakaszában is (kicsi adagokkal kezdve, fokozatosan növelve a mennyiséget).

A kefir a jótékony baktériumok mellett jótékony gombákat is tartalmaz. A GAPS páciensek többségének testében patogén gombafajok szaporodtak túl. Annak érdekében, hogy ezeket a patogéneket „kivezessük” a szervezetből, jótékony gombákat kell juttatnunk helyettük az emésztőrendszerbe. Az egészséges bélflóra jelentős mennyiségű jótékony gombát tartalmaz, ezek visszaszaporodását segíti elő a kefir fogyasztása. Mivel azonban a kefir az említett patogén gombafajokkal szemben hat, az étrendbe vezetése a joghurtnál jóval súlyosabb, agresszívebb méregtelenedési reakciókhoz vezethet – különösen azoknál, akiknek az emésztőrendszerében súlyos gombás túlszaporodás van.

Ezért javasolt előbb fokozatosan bevezetni a joghurtot lassan eljutva napi egy csészényi elfogyasztásáig, s csak ekkor indítani a kefirrel. Ebből a joghurthoz kezdetben naponta csak egy teáskanállal keverjünk néhány napon át, majd emeljük napi két kanál kefirre az adagot, s ismét csak néhány nap után növeljük tovább a mennyiséget.

Ha a joghurt vagy a kefir már a bevezetéskor súlyos reakciókat okozna, akkor érdemes a savó fogyasztásával indítani a fermentált tejtermékek bevezetését, mert a savó jóval kevesebb fehérjét tartalmaz, s ezért még könnyebben tolerálható. A savó el fogja indítani a bélfal regenerálódási folyamatát, és előkészíti a „terepet” a joghurt és a kefir bevezetésére.

Helen külföldön nőtt fel, és azért jött Angliába, hogy egyetemen tanuljon. Országában korlátozott volt az élelmiszer ellátottság, nem álltak rendelkezésre készételek és feldolgozott élelmiszerek. Így Helen otthon készített, egészséges ételeken nőtt fel, amiket friss, helybéli alapanyagokból készítettek. Étrendje nagy részét friss hús, friss tojás és friss tej tette ki. Mindig nagyon egészséges volt. Amikor Angliába érkezett, gyorsan megutálta a feldolgozott ételekből álló étrendet, amin a diáktársai éltek, és elhatározta, hogy ő egészséges ételeket fog fogyasztani. A népszerű irodalomban folytatott rövid kutakodás arra a gondolatra vezette Helent, hogy a „legegészségesebb” a vegetáriánus étrend és azon belül is a zsírszegény táplálkozás. Elkezdett ennek megfelelő saját készítésű ételeket fogyasztani: teljes kiőrlésű gabonákat, babfajtákat, lencsét, mogyoróféléket , sok zöldséget és gyümölcsöt használt. Csak vizet és gyümölcsleveket ivott. Az egyetlen zsírféle, amit megevett az olívaolaj és a mogyoróvaj volt. Egyáltalán nem fogyasztott állati zsiradékot, és mindenből igyekezett bio minőségű, organikus alapanyagokat beszerezni. Intenzíven jógázott és rengeteg öröme volt.

Pár hónappal azután, hogy ráállt a fenti diétára, Helen menstruációja abbamaradt, és elkezdett veszíteni a súlyából, de ez nem különösebben zavarta, továbbra is „jól érezte magát”. Amikor hazautazott látogatóba, a családja elszörnyedve látta, hogy néz ki, és családtagjai azonnal kapcsolatba léptek Helen Angliában élő nagynénjével, hogy segítséget kérjenek tőle. Az első konzultáció idején Helen már több mint egy éve az „egészséges diétán” élt.

Mi is történt Helennel? Hát nem a világ legegészségesebb étrendjét követte? Végül is ez az a táplálkozás, amit a hatóságok és a népszerű média javasolnak nekünk¹. És mi a helyzet azzal a kutatással, amely kimutatta, hogy a vegán étrend csökkenti a vérnyomást, segít kigyógyulni a cukorbetegségből és sok más krónikus betegségből?^2,3,4 Mi a helyzet azzal a német kezelési módszerrel, ami rákot és más krónikus betegségeket kezel tisztán vegán táplálkozással?⁵  És mi van azokkal a rák-gyógymódokkal, melyek nagy része vegán?⁶ Ezek a protokollok és megközelítések jó eredményeket mutatnak fel.

Próbáljuk meg megérteni ezt az egész kérdéskört!

Helen intelligens lány. Az első jó dolog, amit cselekedett, az volt, hogy abbahagyta a feldolgozott élelmiszerek fogyasztását. Ezek az ember alkotta színes csomagolású kreálmányok nem érdemlik meg, hogy ételnek hívjuk őket. Ezek a gyökerei az összes modern degeneratív betegségnek. Most nem fogunk időt szánni a feldolgozott ételekre, elég, ha egy nagyszerű idézettel foglaljuk össze a helyzetet: „Az ember az egyetlen faj, aki elég okos ahhoz, hogy a saját ételeit elkészítse, és az egyetlen, aki elég buta ahhoz, hogy meg is egye.” ^7,17 A jó egészséghez olyan ételekre van szükségünk, amiket az Anyatermészet alkotott. Az Anyatermészetnek több milliárd évébe tellett, míg létrehozta az emberi testet, és közben megalkotta az ételeket, amik megfelelők a testünk számára. Milyen arrogáns az ember részéről, hogy pár évtizednyi laboratóriumi kísérletezgetés után (amit ráadásul főleg a kapzsiság hajtott) azt hiszi, jobban tudja, mi a megfelelő!

Az Anyatermészet az ételek két csoportját biztosította számunkra: a növényi és az állati ételeket. Ez a két csoport különbözőképpen működik a testben, és mindkettőt fontos fogyasztanunk. Az emberek mindenevők: úgy fejlődtünk ki, hogy mindent megegyünk, amit a környezetünkben fellelhetünk. Ez az, amit olyan kutatók,  mint Weston A. Price a tradicionális kultúrákat bolygó szerte kutatva megerősítettek. Nézzük meg részletesen a természetes ételek ezen a két csoportját.

Az energia a Napból érkezik gyönyörű bolygónkra. Mi, emberek – jelenlegi tudásunk szerint – nem vagyunk képesek közvetlenül ezen az energián élni. Ahhoz, hogy ezt az energiát megragadja, és szilárd anyaggá alakítsa, az Anyatermészet létrehozta a növényeket – számukra rendelkezésre áll a fotoszintézis. A következő csoportja a teremtményeknek, akik a Nap energiáját a növények formájában fogyasztják: a növényevő állatok. Ahhoz, hogy a növényevő állatok a kérődzésnek köszönhetően meg tudják emészteni a növényeket. Az Anyatermészet különleges emésztőszervvel látta el őket, melyet összetett gyomornak nevezünk. Nagyon hosszú tápcsatornájuk, több előgyomorral ellátva ( a bendő, a recés és a ázrétő/leveles gyomor után következik a valódi gyomor, az oltó), mindezek tele vannak különleges növény-törő baktériumokkal. Tehát nem a tehén (vagy más növényevő állat) emészti meg a füvet, hanem a baktériumok az emésztőrendszerében. Ahhoz, hogy elfogyassza a napból jövő energiát növényevő állatok formájában, az Anyatermészet megalkotta az élet következő csoportját – a ragadozókat. A farkasok, oroszlánok, tigrisek, rókák, stb. nem tudják megemészteni a növényeket, mert rendkívül különböző emésztőrendszerrel vannak felszerelve. Az emberi emésztőrendszer hasonló a ragadozókéhoz: meglehetősen rövid, csak egy gyomrunk van, amiben szinte egyáltalán nincsenek baktériumok. Valójában az emberi gyomor arra készült, hogy savat és pepszint termeljen, ami csak a húst, a halat, a tejet és a tojást tudja lebontani. Röviden, az emésztőrendszerünk legjobban az állati eredetű táplálékokat tudja kezelni.¹² Az emberek ismerték ezt a tényt évezredeken keresztül. Tudták, hogy a legjobb ételek az állatokból jönnek; csak kiegészítőként ettek zöldségeket, vagy akkor, amikor az állati táplálékoknak híján voltak.

De mi van azzal a sok táblázattal a népszerű táplálkozástudományi könyvekben, amik kimutatják, hogy a növények tele vannak tápanyaggal? Rengeteg B-vitaminnal, fehérjével és olajokkal? Igen, amikor laboratóriumban analizáljuk a növényi ételeket, jó értékeket lehet kimutatni a különböző tápanyagokból. Ezután ezeket az információkat megjelentetik a szokásos táplálkozástudományi irodalomban. Sajnos azonban ezek a tápanyag-táblázatok vajmi kevés hasznára vannak az emberi testnek. Miért? Mert a laboratóriumban mindenféle módszert és kémiai anyagot használhatunk, hogy kivonjuk a tápanyagokat a növényekből: olyan módszereket, amikkel az emberi test nem rendelkezik. Az emberi emésztőrendszernek nagyon korlátozottak a lehetőségei, hogy bármi hasznosat kivonjon a növényekből.¹² Az emberek tudták, hogy a növényi táplálékot nehéz megemészteni, ezért a tradicionális kultúrák különféle elkészítési módokat találtak ki, hogy emészthetőbbé tegyék őket. Olyanokat, mint az erjesztés, a csíráztatás és különleges főzési formák. Sajnos a modern világban a legtöbb ilyen mód elfelejtődött és olyan receptekkel lett felcserélve, amik illeszkednek az élelmiszeripar üzleti menetrendjéhez.¹³

Ha rendesen megfőzzük és elkészítjük a növényi ételeket, nem élhetünk-e rajtuk? Pontosan ez az, amit Helen próbált csinálni: otthon készítette minden ételét természetes növényi alapanyagokból. Rizst főzött, zabot és quinoát, saját maga sütött kenyeret, babot, lencsét evett, mogyoróféléket nassolt, és rengeteg gyümölcsöt, zöldséget evett. Miért került akkor bajba? Nézzük meg.

Az emberi test (a vizet leszámítva) nagyrészt fehérjéből és zsírból áll, ez az a „tégla és habarcs”, amiből a csontjaink, izmaink, agyunk, szívünk, tüdőnk, májunk és az összes többi szervünk felépül.⁹  Az állati és növényi ételek laboratóriumi analízise kimutatja, hogy az emberi fiziológiának legmegfelelőbb fehérje és zsír az állati ételekből származik.⁸ Az állati táplálék aminosav profilja megfelelő az emberi test számára, míg a növényi fehérjékből származó aminosav profil hiányos és nem megfelelő az emberi fiziológia számára.⁹ Ugyanez a helyzet a zsírral: az állati zsíroknak megfelelő zsírsav összetételük van, míg a növényi olajok nem megfelelőek.¹⁰

Tehát amikor a test TÁPLÁLÁSÁRÓL és a testi szövetek ÉPÍTÉSÉRŐL van szó, akkor az állati táplálékok a megfelelőek. Az emberi testben a fogantatástól a halálig végbemegy egy csodálatos folyamat, amit úgy hívunk, sejt regeneráció.¹¹ A test sejtjei folyamatosan öregszenek, meghalnak és kicserélődnek újszülött sejtekkel. Így tartja fenn, és fiatalítja magát a test, és így gyógyítja be a sérüléseket. Ahhoz, hogy a test létrehozhassa az új sejteket, amik a régieket helyettesítik, alapanyagok szükségesek: fehérjék és zsírok. A legjobb alapanyagok a sejt regeneráció folyamatának táplálásához állati ételekből származnak: húsokból, halból, tojásból és tejtermékekből. A tápláláson kívül az állati táplálékok energiával látják el a szervezetet, a legkiválóbb energiaforrás a legtöbb sejt számára a zsír.⁹

Az emberi test egyik legéhesebb szerve az agy: kb. 25-45%-át szippantja fel a vérben lévő összes tápanyagnak. A test rendkívüli erőfeszítéseket tesz, hogy táplálja az agyat a nap 24 órájában, minden nap.⁹ Az elterjedt vélekedéssel ellentétben az agynak sokkal többre van szükségre, mint glükóz formájában elérhető energiára; az agy egy szerv, aminek jó minőségű fehérjével és zsírral kell táplálnia saját sejtregenerációs folyamatát. Az agy nagyon zsíros szerv, tehát sok jó minőségű zsírra van szüksége a táplálásához.¹⁵  Ezen felül az agy neurotranszmittereket, hormonokat és több száz más molekulát szintetizál, amik leginkább fehérjékből állnak; ehhez is táplálékra van szükség. Újra igaz, hogy a legjobb alapanyagok az állati ételekből származnak. A klinikai gyakorlatban az agy degenerációját tapasztaljuk olyan embereknél, akik tisztán vegán vagy más szegényes étrendeken élnek: először a humorérzék megy el, az illető gondolkozása és viselkedése fekete-fehérré válik, az elme élessége megszűnik, károsodik a memória, depresszió áll be, és más mentális problémák keletkeznek. Ezek mind az éhező agy tünetei.

De mi van a növény-alapú étrendekkel, amik bizonyítottan segítenek a krónikus betegségeknél?

Miért van az, hogy hidegen préselt, jó minőségű omega-3 és omega-6 növényi olajok bizonyítottan elősegítik sok fajta degeneratív állapot javulását? Ezen olajok pótlását mind a hagyományos, mind az alternatív gyógyászat javasolja. Mi van az antioxidánsokkal, enzimekkel, vitaminokkal, ásványi anyagokkal, bio-flavonoidokkal és más növényi anyagokkal, amik bizonyítottan jótékony hatással vannak a szervezetre? Itt elérkezünk a növényi táplálékok valódi céljához: ezek TISZTÍTÓK. Miközben a táplálásunkra nem alkalmasak , nagyszerűek a belsőnk tisztán tartására.⁵ Némi energiát is képesek biztosítani, és segédanyagokat vitaminok és ásványi anyagok formájában. De a fő funkciójuk a test tisztán, toxinoktól mentesen tartása. Valóban, a növények erős méregtelenítő anyagokkal vannak felszerelve, amik eltávolíthatnak sok ember-alkotta kémiai anyagot, szennyeződést és más toxinokat, amik felhalmozódtak a szervezetben. A növények különösen erőteljes tisztítók, amikor nyersen fogyasztjuk őket. A nedveik az emésztőrendszer elülső részében szívódnak fel, és rengeteg méregtelenítő anyagot és segédanyagot biztosítanak; való igaz, hogy a nyers zöldségekből kinyert levek fő részét képezik az olyan a rák-ellenes protokolloknak, mint a Gerson program. Amikor a növényi anyag továbbhalad a bélben, a bélflórát táplálja. Az emberi bél funkcióját tekintve a kérődzők előgyomrainak felel meg; mikrobák gazdag populációját tartalmazza, amik képesek a növényi rostot hasznos tápanyaggá alakítani, például rövid-láncú zsírsavakká. Persze ez a bélflóra összetételétől is függ: ha a bélflóra egészséges, a növényi rostok jótékony hatásúak lesznek, ha károsodott a flóra, akkor a rostok is kárt fognak okozni. Amikor megfőzzük a növényeket, lecsökkentjük a tisztító erejüket, de jobban emészthetővé tesszük őket, ilyenkor több tápanyagot biztosítanak a szervezet számára. Sajnos azonban ezek az anyagok egyáltalán nem építik a testet: nagy részben szénhidrátokból állnak, amiket a szervezet csak energiatermelésre tud felhasználni, és zsír formájában elraktározza őket. Amikor a növényeket túlzottan feldolgozzuk (leginkább a gabonákat), akkor rossz fajta építőanyagokkal látjuk el a szervezetet, melyek súlygyarapodást és elhízást okoznak.⁷

Összegezzük: két fajta természetes étel létezik, és mindkettőnek megvan a szerepe az ember fiziológiában.

Természetesen, ez a felosztás nem fekete-fehér, van egy kis átfedés benne: állati ételeknek, – különösen, ha nyersek – van némi tisztító hatásuk, míg a növényi ételeknek – különösen, ha főzve vannak – van némi tápláló hatásuk.

Egy tiszta testben mindig jobban érezzük magunkat, mint egy mérgekkel teliben. Ezért van az, hogy sok ember olyan jól érzi magát a növényi diéta első heteiben. De amikor a test befejezte a tisztítás folyamatát, akkor el kell kezdeni a táplálását állati ételekkel. Ha ezt elmulasztjuk, a test elkezd éhezni és visszafejlődni. Mi történt Helennel? A vega diétájával csak tisztította és tisztította magát, amíg szó szerint teljesen „kimosottá” vált. Kihagyta azt a fázist, amikor a teste befejezte a tisztulást és el kellett volna kezdenie táplálnia magát. Ezért vesztett olyan sokat a testsúlyából, és állt meg a menstruációja: a teste éhezett, és meg akart tartani minden értékes erőforrást, amivel csak rendelkezett, nem engedhette meg magának, hogy havi menstruációra pazarolja el.

Állati ételekkel kell táplálnunk a testünket. De az is fontos, hogy tisztán tartsuk belülről. Milyen tisztító módszereket ismerünk?

Szennyezett világban élünk, és a szennyeződésekből sokat elraktároz a szervezetünk. Ezen felül mérgező anyagokat viszünk be a testünkbe feldolgozott ételek, kozmetikumok, kémiai anyagok, sugárzás és más ember-alkotta dolgok formájában. Ez az ember-alkotta mérgezés sok krónikus betegséghez és végül rák kialakulásához vezet. Ezért jó ötlet, ha beiktatunk tisztító időszakokat, amiknek sok formája lehetséges.

1. A böjtölés egyike a legősibb és leghatékonyabb módszereknek a test tisztítására és megfiatalítására. A testünk rengeteg energiát öl bele az emésztésbe és az anyagcserébe nap-nap után. Amikor abbahagyjuk az evést, a testünk átirányítja az energiát más feladatok végzésére, mint a mérgező anyagok és paraziták eltávolítása és az öngyógyítás. A böjtölés bizonyítottan meggyógyíthat „gyógyíthatatlan” betegségeket – a reumás érszűkülettől a rákig. Böjtölhetünk otthon egy nap egy héten, vagy pár napot egy hónapban (vagy csak kihagyhatunk egy-egy esti étkezést pár nap egy héten). De aki hosszabb böjtöt kísérel meg (vannak emberek, akik 45 napig is böjtölnek), lényeges, hogy szakmai felügyelet alatt tegye ezt. Sok fontos apróság van a böjtölés körül, és bajba kerülhetünk, ha nem vagyunk tapasztaltak. Egy hosszú böjtből kijönni úgyszintén különleges folyamat, szintén szakmai felügyeletet igényel. Sok jó böjtölő klinika van a világban. Én 10 napot böjtöltem a Dr. Buchinger klinikán Németországban, és nagyon ajánlanám mindenkinek.¹⁴ Természetesen nem böjtölhetünk örökké, és egyszer el kell kezdenie újra enni. Ha a böjtöléssel elérte, amit akart, akkor – amikor kijön belőle – elkezdheti rögtön táplálni a testét állati és növényi ételekkel. De ha úgy érzi, hogy folytatnia kell a tisztulást még egy darabig, akkor továbbléphet a következő lépésre – a vegán diétára.

2. A vegán diétákra (tisztán növényi diéták) lehet úgy tekinteni, mint egyfajta böjtölésre.

Nem táplálják megfelelően a testet, de nagyfokú tisztulást biztosítanak számára. Miközben az emésztőrendszer el van foglalva a növényi anyagok feldolgozásával (amitől nem fogja éhesnek érezni magát), a diéta sok tisztító anyaggal látja el a testét. Ez az, amiért a legtöbb rák-ellenes táplálkozási módszer tisztán vegán. Emlékezzen, hogy a vegán diéták csak a tisztító időszak alatt megfelelőek. Nem szabad ezt választani állandó életstílusként. Amikor a teste befejezte a tisztulást, táplálásra lesz szüksége, és ekkor állati ételeket kell bevezetnie. Ha ezt nem teszi meg, a teste éhezni fog, kannibalizálni kezdi saját magát, és problémák alakulnak ki.¹⁵ Ami Helennel történt, jó példája ennek.

Vegetáriánus diéták, amik állati ételeket is tartalmaznak, választhatóak hosszú távú stratégiaként. Lehet egészséges vegetáriánusnak lenni, amíg fogyaszt állati eredetű ételeket is, hogy ellássa a szervezetét építőanyagokkal, mint például tojást és tejtermékeket. Nyilvánvalóan a feldolgozott ételeket javasolt elkerülni, és az étrendnek természetesnek kell lennie. Ilyen vegetáriánus kultúrák léteznek Indiában. Az ottani emberek megértik az állati ételek fontosságát. Ezért tisztelik szent állatként a tehenet Indiában (a tehén bántása törvénytelen cselekedet), mert tejet, vajat, sajtot és ghee-t biztosít. Ezek az emberek szintén tartanak csirkét, és sok tojást fogyasztanak napi szinten. Sok formája van a vegetáriánusságnak: valaki halat eszik, valaki tojást és tejterméket, valaki alkalmanként húst is fogyaszt. Azok kerülnek bajba, akik nem esznek húst és nagyrészt feldolgozott ételeken élnek. Gyorsan súlyfeleslegük lesz és megbetegednek. Az embereknek ez a csoportja különösen kitett a mentális betegségeknek és az immunrendszeri problémáknak.

Mi a helyzet azokkal, akik nem különösen mérgezettek, és nagyjából egészségesek? Nekik is kell tisztító időszakokat beiktatniuk?

Az emberi test egy nagyszerű rendszerrel van felszerelve, amit úgy hívunk méregtelenítő rendszer.¹² Ez a rendszer a test takarítója. A főhadiszállása a májban van és minden sejtben vannak kirendeltségei. Rettenetesen összetett és rendkívül hatékony rendszer: minden mérgező anyag, ami bejut a szervezetbe, vagy ami az anyagcsere melléktermékeként keletkezik, perceken belül semlegesítésre és kiürítésre kerül. De ennek van két feltétele: megfelelően táplálni kell és nem szabad túlhalmozni munkával. Milyen tápanyagra van szüksége? Állati ételekre – friss, jó minőségű húsra, halra, tojásra és tejtermékekre, nap mint nap. Kombinálja ezt némi zöldséggel, gyümölcscsel és mogyorófélékkel (amik tisztító anyagok, és segítik a méregtelenítő rendszert), és máris egy erőteljes keverékkel rendelkezik, ami tisztán fogja tartani a testét. Ha nem táplálja megfelelően a méregtelenítő rendszerét (és ez az, amit a nyugati lakosság nagy része csinál), akkor nem fog tudni jól működni, és a teste elkezd toxinokat felhalmozni. A második feltétel, hogy ne terhelje túl a méregtelenítő rendszerét munkával. Mik ennek az általános forrásai? Az károsodott bélrendszer a legfontosabb: ha a bélflórája abnormális, a bélrendszere toxikus folyammá válik, ami túlterhelheti és letörheti a méregtelenítő rendszerét. A toxicitás további forrásai lehetnek az ember alkotta kémiai anyagok, sugárzás, védőoltások és más toxikus hatások; ez az, ami az öbölháborús veteránokkal, más katonai személyzettel, toxikus anyagokkal dolgozókkal és ipari balesetet szenvedőkkel történik. Amikor a méregtelenítő rendszere túlterheltté válik és lerobban, nagyon gyorsan felhalmozódnak a szervezetében a toxikus anyagok, ami betegségekben nyilvánul meg: az energiatermelése lecsökken, és problémái lesznek az egészségével. A legáltalánosabb oka a méregtelenítő rendszer lerobbanásának a feldolgozott ételek túlzott fogyasztása. Ha reggeli gabonapelyheken, üdítőkön, kenyéren, cukron, növényi olajokon és készételeken él, nem táplálja megfelelően a méregtelenítő rendszerét, ugyanakkor túlterheli munkával.

De még a legegészségesebbeknek is, akiknek jól működik a méregtelenítő rendszerük, szükségük van néha méregtelenítő időszakokra. Mikor és milyen gyakran? A teste el fogja árulni, annyit kell csak tennie, hogy odafigyel rá. Ezeken a napokon a teste kíván táplálkozni, tehát nem lesz nagy étvágya: lehet, hogy csak némi gyümölcsöt vagy zöldséget akar majd fogyasztani, vagy egyáltalán semmit. Tisztelje a testét az ilyen időszakokban, és kímélje meg a táplálkozástól. Amikor befejezte a tisztulást, jelezni fog: vágyni fog a húsra, vagy más építő/tápláló ételre. A gyermekek is keresztülmennek ilyen időszakokon, és fontos, hogy a szülők ne erőszakolják rájuk az ételt ilyenkor. Csak figyeljen oda a cukor és feldolgozott szénhidrátok iránti függésekre: ha a gyermeke ezeket akarja a valódi ételek helyett, akkor baj van, és kezelni kell, amilyen gyorsan csak lehet (érdemes utánanéznie a GAPS-Diétának). Felnőtteknek is lehet ilyen problémájuk. Lényegi fontosságú, hogy megfelelően tápláljuk a testünket, és tisztán és mérgező anyagoktól mentesen tartsuk belülről. Ezért kell mind állati, mind növényi táplálékokat fogyasztanunk.

Dr. Campbell

Referenciák

1. American Dietetic Association. Position of the American Dietetic Association and dieticians of Canada: vegetarian diets. J Am Dietetic Assoc, 103 (2003): 748-65.

2. N Barnard. The reverse diabetes diet. 2007, Rodale.
3. ND Barnard et al. The effects of low-fat, plant-based dietary intervention on body, weight, metabolism and insulin sensitivity, Am J Med, 118 (2005):991-7.
4. S Berkow and ND Barnard. Blood pressure regulation and vegetarian diets. Nutrition Reviews, 63 (2005): 1-8.
5. C Gerson and B Bishop. Healing the Gerson way. Defeating cancer and other chronic diseases. 2007, Totality Books.
6. S Kelly and E Kelly. Cancer action plan. Useful, innovative, alternative cancer therapies. 2003, The London Press.
7. Z Harcombe. The obesity epidemic. What caused it? How can we stop it? Columbus Publishing Ltd, 2010, p. 285.
8. F Kummerow. Protein: building blocks of the body. Wise Traditions, fall-2011:12, 3, pp. 33-45.
9. Garrow JS, James WPT, Ralph A. Human nutrition and dietetics. 2000. 10th edition. Churchill Livingstone.
10. MG Enig. Know your fats. 2000. Bethesda Press.
11. BM Carlson. Principles of regenerative biology. 2007, Elsevier.
12. FH Martini, JL Nath, EF Bartholomew. Fundamentals of anatomy and physiology. 2011, Pearson Education.
13. WA Price. Nutrition and physical degeneration. 2010, Benediction Classics.
14. OHF Buchinger. About fasting. A royal road to healing. 1961, Steinhage, Bad Pyrmont, translated from German.
15. L Keith. The vegetarian myth. 2009, Flashpoint Press.
16. Puri B, Boyd H. 2004. The natural way to beat depression. Hodder & Stoughton.
17. B Groves. Trick and treat. How ‘healthy eating’ is making us ill. 2008, Hammersmith Press ltd, London, UK.

Mindannyian különbözőek és egyediek vagyunk. Tehát az „egy méret mindenkire” soha nem működik. Ezért ajánlanak nekünk olyan zavaróan sokféle diétát: magas szénhidrát / alacsony szénhidrát, magas fehérje / alacsony fehérje, tisztán nyers / teljesen főt, stb.-stb. És az érdekes dolog az, hogy minden diéta alkalmas némelyeknek, és nem alkalmas másoknak. Miért van ez? Mert „két ember kell a tánchoz”, azaz nincs olyan, hogy önmagában rossz étel vagy jó étel, számításba kell vennünk az egyént is, aki megeszi. És nem csak azt, hogy ki eszi, hanem hogy milyen állapotban van éppen.

Próbáljuk meg ezt részleteiben megérteni .

Mindannyiunknak különböző örökletes tulajdonságai és adottságai vannak. Ha a felmenői vikingek vagy eszkimók voltak, valószínűleg sok halat, húst és zsírt kell fogyasztania. De ha a felmenői mediterrán kultúrából vagy trópusi környezetből származnak, akkor több szénhidrátot kell tartalmaznia az étrendjének. Az ősi kínai és ayurvédikus gyógyászatok megkísérlik adottságaik szerint csoportosítani az embereket, és meg sem próbálnának ennek megállapítása nélkül diétákat előírni, mivel a különböző adottságú embereknek különböző megoldásokra van szüksége

Az adottság csak egy tényező. Több is van, persze.

Az életünk során a testünk anabolikus / katabolikus ciklusokon megy keresztül, más szóval, felépítő és megtisztító ciklusokon.^11,12 Van napi építő / tisztító ciklus, évszakonkénti, és „ahogy szükséges” is, ami bármikor megjelenhet. Az építéshez általánosságban nagyon különböző tápanyagokra van szükség, mint a tisztuláshoz (az állati eredetű ételek általában építenek, míg a növényi eredetűek általában tisztítanak). Csak a test tudja, hogy mire van szüksége az adott pillanatban.

Attól függően, hogy mit csinál épp a teste, hogy milyen évszak van éppen, milyen az időjárás, és mennyi stressznek van kitéve, a teste váltogathatja az energia-termelés különböző módozatait: pl. használhat glukózt vagy éppen zsírokat.^11,12 Csak a test tudja, hogy épp akkor mi a legmegfelelőbb számára, és nagyon különböző tápanyagokat igényelhet a különféle energia produkciós mintázatokhoz.

Mindannyiunknak működik az autonóm/vegetatív idegrendszere, ami a test automatikus funkcióiért felel: a szívverésért, a vérkeringésért, az emésztőrendszerért, stb. Az autonóm/vegetatív idegrendszer két ágra oszlik: a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszerre. Ez a két rendszer általában egymással ellentétesen működik, hogy egy igen kényes egyensúlyt teremtsen a test minden egyes funkciójában. Ismétlem: szinte végtelen számú tényezőtől függően (az aktív és alvási időszak napi ciklusa, évszak, időjárás, stressz, fertőzés, építés/tisztítás, elfoglaltság, stb.) fog váltakozni a „szimpatikus dominancia” és a „paraszimpatikus dominancia”. Ez a váltás megtörténhet naponta többször, néhány naponta, és korcsoportok szerint is különbözik. A fontos dolog az, hogy ez a két ág nagyon különböző tápanyagokat igényel: az egyik a húsokat és a zsírt szereti, míg a másik inkább a szénhidrátokat. Csak a teste tudja, hogy milyen arányban van szüksége fehérjére/zsírra/szénhidrátra, nincs az az orvos vagy laboratórium, ami ezt kiszámolhatja.

Ezután következik még a savasság / lúgosság egyensúly a testben, ami megint csak egyfolytában változik minden nap, sok tényező függvényében. Van egy mítosz a táplálkozástudományi körökben, hogy „savasnak lenni rossz”, és hogy mindannyiunknak mindig a lúgosságra kell törekednie. Különböző ételeket „lúgosítónak” (mint a gyümölcsöket és a zöldségeket), míg másokat „savasítónak” (mint a gabonákat és a húsokat) osztályoztak. Ez egyszerűen nem igaz. A teste egyfolytában a lúgosság és a savasság közt ingadozik, több tényező függvényében: az autonóm idegrendszer aktivitása, az energiatprodukció típusa, a hormonális profil, légzés, vese funkció, amelyek közül sok változásban van a napi ciklus, évszak, időjárás és a végzett tevékenység szerint.¹¹ Ezeknek a tényezőknek a függvényében például egy alma, ami „lúgosító” ételként van elkönyvelve, teheti savassá is a testet, és fordítva: egy darab hús, ami „savasító” ételként van elkönyvelve, teheti lúgossá is a testet. Csak a test tudja, hogyan használja az ételeket egy adott pillanatban, csak a testnek van meg a belső intelligenciája, hogy véghezvigye ezeket a komplex számításokat.

Ha ez nem lenne elég, létezik még a víz és elektrolit egyensúly is a testben, ami szintén több tényező függvényében váltakozik. A hagyományos gyógyászat „gonosznak” kiáltotta ki a sót, és azt ajánlja nekünk, hogy csökkentsük a fogyasztását. Feldolgozott sót valóban nem szabadna fogyasztanunk, mint ahogy nem szabadna semmilyen feldolgozott ételt sem fogyasztanunk (mert az ilyenek természetellenesek az emberi test működése számára, és nem szabadna „ételnek” hívnunk őket). Ugyanakkor, a feldolgozatlan, természetes só (mint a Himalája só, vagy a kelta só) több mint 90 ásványi anyagot tartalmaz, és nemcsak hogy hasznos számunkra, de elengedhetetlen is a szervezetünk számára ahhoz, hogy fenntartsa a helyes víz/elektrolit egyensúlyt. Aztán van az a mítosz, hogy minden nap rengeteg vizet kell innunk, sőt, még különböző liter per nap adagokat is felír nekünk a táplálkozástudományi irodalom. Vakon követni ezt a tanácsot nagy bajt okozhat Önnek, ha a testében kevés az elektrolit és víz helyett éppen sóra van szüksége. Nem számít, mennyire okosnak hisszük magunkat, akkor sem tudjuk kiszámítani, mennyi vízre és sóra van szükségünk egy adott pillanatban: csak a testünk tudja ezt, és kitűnő módokat tud ennek a jelzésére: szomjúság, só utáni vágyakozás, valamely étel iránti vágyakozás, amely épp a megfelelő ásványi anyagokat tartalmazza. Ne gondolja, hogy a teste nem ismeri a bolygónkon fellelhető ételek tápanyag-összetételét.

Ez csak néhány tényező annak demonstrálására, hogy nincs az a laboratórium, doktor vagy könyv, amely megmondhatja, mit kellene ennie reggel 8-kor, délután egykor, hatkor vagy ezek között. Csak a teste rendelkezik felülmúlhatatlan intelligenciával, hogy kitalálja, mire van szüksége egy adott pillanatban, mivel a tápanyagigénye folyamatosan változik: minden percben, órában és minden nap.

Dr. Campbell