Dr. Natasha Campbell-McBride neurológusnak, a GAP szindróma névadójának jó oka volt arra, hogy komoly kutatásokat végezzen a témában. Az orvostársadalom rockereként konyhába vonult autistának diagnosztizált gyermekével, és az egyszerű népi ételek értékeit felismerve meg is gyógyította.

Gyanús jelek

„A GAP szindrómát a kicsi babáknál a hasfájósság árulja el.  A vékonybélben eltolódott a mikroorganizmusuk aránya, ezért képtelenek megemészteni a táplálékot.  A vékonybél hámsejtjei között fehérjedarabok juthatnak a véráramba, amelyek a szervezetben gyulladást okoznak, ez okozza többek között az ekcémát is.  Miközben a panaszokat antibiotikummal, szteroidokkal gyógyítják, a gyógyszerek tovább pusztítják az emésztést segítő baktériumokat – tudjuk meg Baktay Miklós pszichológustól. – A GAP szindrómás kisgyermek általában alultáplált vagy válogatós, például csak egyfajta krémtúrót eszik, semmi mást.  Ovisoknál, kisiskolásoknál az ügyetlenkedésről, a figyelemzavarról ismerhetjük fel. Ennek következményei az olvasási és írási nehézségek vagy a fékezhetetlenség. A háttérben pedig az áll, hogy a rossz emésztés miatt a bélcsatornában a kazeinból és a gluténból morfinszármazékok keletkeznek, melyek a vérkeringésen keresztül bejutnak az agyba. Ilyenkor a legtöbb GAPS-es gyermeken már észlelhetők a vérszegénység, a vitamin- és ásványi anyag hiány jelei, valamint ételintoleranciák és allergiák jelentkeznek. A fiataloknál a szindróma egyoldalú táplálkozásban és szélsőséges hangulatváltozások formájában jelentkezik, felnőttkorban pedig depresszióban ölt testet, de következménye lehet a gyulladások fokozódása miatt az általános legyengülés, az ellustulás is.”

A megoldás: GAPS diéta

Ha a fenti problémákkal küzdesz, ideje megreformálnod a táplálkozásodat! A gyógymód a GAPS diéta, amelynek három fontos feladata van. Egyfelől kíméli az irritált és sérült emésztőrendszert, helyreállítja a bélfal egységét, és visszatelepíti a jótékony bélflórát.

– A diéta bevezető részében a károsodott bélfalat irritáló rostok eltávolítása a cél. Ebben az időszakban kimaradnak az étrendből a mogyorófélék, a hüvelyesek, a gyümölcsök és nyers zöldségek. Csak jól átfőtt zöldségek és állati eredetű élelmiszerek (húsból készült levesek, pörköltek) jöhetnek szóba. A keményítőt is el kell hagyni, vagyis nem ehetünk gabonát és keményítőt tartalmazó zöldségeket.

– A következő fontos pillér, hogy „építőanyagot” biztosítsunk a bélfalnak: aminosavakat, ásványi anyagokat, zselatint, glükozaminokat, kollagéneket, zsírban oldódó vitaminokat. Ezek az anyagok otthon készített hús- és hallevesekből, vízben jól átfőtt zselatinos húsokból, belsőségekből, tojássárgájából és állati zsiradékokból származnak.

– A jótékony bélflóra megteremtése érdekében erjesztett ételek fogyasztása javasolt például saját készítésű joghurtok, kefirek formájában.  A probiotikus táplálékok apránként, fokozatosan kerülnek bevezetésre, hogy megakadályozzuk a patogén mikroorganizmusok túlságosan gyors pusztulása miatti méregtelenedési reakciókat.

Fontos a korai felismerés!

A bevezető diéta első két fázisában a legsúlyosabb emésztési problémák (hasmenés, hasi fájdalmak) elég gyorsan megszűnnek. Ahogy a bélfal tovább gyógyul, és a jótékony mikroorganizmusok aránya javul, már olyan ételeket is visszavezethetünk az étrendünkbe, amelyeket korábban nem jól tolerált a szervezetünk.
A bevezető diétát követheti a teljes GAPS étrend, amelyet két éven át kell követnünk ahhoz, hogy helyreálljon a bélflóránk és az emésztőrendszerük megfelelő működése. Attól függően, milyen súlyos a kiindulási állapot, különböző időbe telik a gyógyulás. A korai felismerés is sokat számít, a gyerekek általában gyorsabban helyrejönnek, mint a felnőttek.

Programajánló:

Június 1-jén 19 órától a Klebelsberg Kultúrkúria ad otthont annak a beszélgetésnek, amelynek célja a GAP- szindrómások megsegítése. Az est két házigazdája Berecz András ének- és mesemondó, valamint Baktay Miklós pszichológus, akik páratlan történetekről és emberekről mesélnek.

Bakos Zsuzsi írása (wellnesscafe.hu)

Malacságok

A kocsonyafőzés egyszeri alkalom volt nálunk egy évben. Karácsony közeledtével megérkezett a pakk nagybátyámtól, köröm, malac füle-farka, némi hús. A házat bejárta a fővő kollagén sűrű illata. A fiúk kéjjel, mi, lányok némi undorral szimatoltuk.

Általában késő este készült el. Az asztal körül négyen voltunk: édesapám, férjem, én, és az asztal alatt Tappancs, a kutyánk. Ő volt a legizgatottabb. Az asztalt beborították a tányérok és a tálak. A tányérokba került a kimert lé, a tálakba a porcogók, bőrkék-bőnyék, hús, zöldség.

Én porcióztam. Édesapám a bőnyés-bőrkés részeket szopogatta, nagyvonalúan, amit hagyott, megkapta a kutya. A férjem a csontocskákról rágta le a még forró ízületi részeket. Amit hagyott, megkapta a kutya. Járt a falat szájról-szájra, mint a népdal. Az akció végére nyolc tányérnyi kocsonya került a kamrába, minden ragadt a jó kis kollagéntől és  bűzlött a fokhagymától, ami a családi hagyomány szerint jól megágyaz a zsírnak!

Családunk megfogyatkozásával szakítottam ezzel a hagyománnyal. Sőt, volt idő, mikor válásom egyetlen pozitív hozadékaként emlegettem, hogy na, legalább kocsonyát nem kell főznöm többet!

Na de az ember hallgat rádiót, olvas könyvet, beszélget emberekkel, akik szöget ütnek a fejébe. A kocsonya tele van olyan anyagokkal, amik a porcépítéshez szükségesek. És a zsír sem olyan ördögtől való dolog, mint sokáig hittem…

Mikor lányom (aki kisgyerekként szerette a szalonnát, sőt a szalonnabőrt is!) hasi panaszokkal huzakodott elő, jó erős csirkelevest főztem. Szinte kocsonyát. Meg is ette, a hasznára is vált. Azóta főztem már előre megfontolt szándékkal is kocsonyát, igaz, még csak csirkéből. De ki tudja, mi lesz télen? Mikor sivítanak a malacok?

És emlékeznek a Tüskevárra? A halászlét olyan sűrűre főzte Matula, hogy kocsonya lett a maradékból! Úgy emlékszem, a halkocsonya az valami igen előkelő dolog.

És ugye egy budai úrinő…

A piacon a halas felé fogok kanyarodni!

 „Járványszerűen terjednek egyes pszichés betegségek a világban. Nagy-Britanniában ma már minden tizedik gyerek tanulási zavarral küzd. Az elmúlt húsz évben negyvenszeresére nőtt az autizmus spektrumzavarral diagnosztizáltak száma, ma már minden 60-70 gyerek közül egy autista. Minden iskolai osztályban akad 1-3 hiperaktív gyerek, és a kór némelyüknél figyelemzavarral is párosul. A gyerekek 10 százaléka diszlexiás, 10-20 százaléka ekcémás, ötöde allergiás, 8-ból egy gyerek pedig asztmás. És ezek a betegségek jellemzően nem önmagukban jelentkeznek, az érintett gyerekek általában többet is felmutatnak e kórképek közül” – adott helyzetképet egy május végén tartott előadáson dr. Natasha Campbell-McBride brit neurológus és táplálkozáskutató, aki az emésztés és a pszichés betegségek kapcsolatáról írt, GAP-szindróma címen megjelent könyvének magyar bemutatójára érkezett Budapestre.

A szakember tapasztalata szerint a felsorolt zavarokkal küzdő gyerekekben közös, hogy emésztési rendellenességektől – puffadástól, hasmenéstől, székrekedéstől, bélgörcstől, refluxtól, hányástól – is szenvednek. Ezeket a tüneteket a legtöbb neurológus, pszichiáter a gyerek furcsa étkezési szokásaival magyarázza, hiszen például egy autistára jellemző a válogatósság, az egyoldalú táplálkozás. Az emésztési rendellenességekkel a kezelőorvos, fejlesztőpedagógus rendszerint nem foglalkozik, pedig Campbell-McBride szerint a két terület szorosan összefügg: a pszichés státuszt nagyban befolyásolja az emésztőrendszer állapota. A tünetegyüttes elnevezésére egy új kifejezést javasol: GAP-szindróma, azaz Emésztés és Pszichológia Szindróma (Gut and Psychology Syndrome)

A vastagbél belső felszínét baktériumréteg borítja: vastag, gyepszerű réteg a bélhámon, ami természetes védelmet nyújt a kórokozók, a méreganyagok, az emészthetetlen ételek, adalékanyagok és a paraziták ellen. „Ahogy a talaj is elkopik, ha nem védi gyepréteg, úgy sérül a bélfal is, ha nem védik a velünk született baktériumok. Ha a bélflóra nem jól működik, sérülékeny és rosszul táplált lesz a bélfal, gyengül az emésztő- és tápanyagfelszívó képessége” – mondja a brit orvos.

Az emésztőrendszer ráadásul összefügg az immunrendszerrel is: a béltraktus jótékony baktériumai az immunrendszer bölcsőjét képezik. Ha a bélflóra sérül, az az egész immunrendszer egyensúlyát megzavarhatja, azaz gyengül a természetes védekezőképesség.

„A GAP-szindrómában szenvedőknél a bélflóra jótékony baktériumai teljesen hiányoznak, vagy számuk vészesen alacsony, így a betegek emésztőrendszerében patogén mikrobiális flóra uralkodik el, amely folyamatosan tengernyi méreganyagot termel és juttat el a belekből az agyba” – állítja Campbell-McBride.

McBride szerint a megfelelő étrenddel a GAP-szindrómások tünetei enyhülhetnek, akár ki is gyógyulhatnak betegségükből. „A GAPS-betegek szüleinek és gondozóinak azonban előre szólok, hogy készüljenek fel egy legalább két éves kemény munkára. Néhány GAPS-betegnél ez még tovább is eltarthat. A kezelés célja a beteg méregtelenítése: meg kell szabadítani az agyát a toxikus ködtől, hogy az megfelelően fejlődhessen és működhessen” – olvasható a könyvben…

Forrás: origo
Szekér Szimonetta|2011. 06. 09., 10:12

Gyakorló krónikus betegként, aki kezelhető, ám jelenleg nem gyógyítható kórral küzd, megtanultam némán elnyomni a rezignált sóhajt, mely egy-egy új csodaszernek kikiáltott új kezelés vagy termék bejelentése nyomán tör fel lelkem legmélyéből.

Viszont számos olyan szülő jó barátjaként, akik autisztikus spektrumzavarral élő gyermeket nevelnek, hajlamos vagyok a fegyveremért nyúlni, amikor úgy érzem, a szülők természetes vágyaiból, reményeiből előnyt kovácsoló aranyásók telepszenek az autizmus állítólagos gyógyítását ígérő bizniszre. Ezek a gondolatok jártak a fejemben akkor is, amikor a nemcsak az autizmus, de más pszichológiai eredetű betegségek alternatív kezeléséről is könyvet író Dr. Natasha Campbell-McBride magyarországi könyvbemutató sajtótájékoztatójára igyekeztem.

Dr. Natasha előadása Magyarországon

Az orosz származású, Angliában élő neurológus-idegsebész amerikai típusú, MLM-szeánszokra emlékeztető műlendület nélkül adta elő sallangmentes beszámolóját, melyben jobbára a tényekre hagyatkozott. A bevezetőben volt néhány összeesküvés-elméletes, mondhatni szendisgondolat, különösen, mert járványnak nevezte az autisztikus spektrumzavarral és viselkedészavarral diagnosztizált gyerekek számának ugrásszerű növekedését. Később azonban ezt a Heim Pál Gyermekkórház orvosa, Dr. Büki György helyrerakta, mondván, az angol epidemic szó nem azonos a magyar kifejezéssel, mely főként fertőzéses eredetű betegségekre utal. Itt inkább egy korábban viszonylag ritka probléma gyanúsan gyakorivá válására utalt a doktornő.

Bár szkeptikus vagyok, igyekeztem nem pörögni a jelenlegi helyzetet bemutató adatokon (ld. keretes írásunkat), inkább arra voltam kíváncsi, milyen mérhető eredményei vannak az étrenden alapuló terápiának. Merthogy itt erről van szó.

Durva adatok

Az Egyesült Királyságban jelenleg 10 gyerekből egy tanulási/viselkedési zavarokkal küzd. Tizenöt évvel ezelőtt a nyugati országokban 10 000 gyerekből átlagosan egy gyerek volt autista. A brit Egészségügyi Minisztérium adatai szerint ma 166 gyerekből egy autista. Az amerikai Járványügyi Hivatal szerint 150 gyerek közül egynél diagnosztizálnak autisztikus spektrumzavart. Magyarországon csak becsült adatok állnak rendelkezésünkre, ennek folytán pontatlanok, Dr. Büki György, a Heim Pál Gyermekkórhát orvosa szerint a gyerekek 5-10%-a küzd az autiszikus spektrumzavar tüneteivel.

A diétának nevezett módszer tulajdonképpen nem csak étrendváltást jelent, hanem az egész életmód újragondolását. Dr. Natasha Campbell-McBride könyvében kiemelten foglalkozik a probiotikumok jelentőségével, a jó és a rossz zsír megkülönböztetésével, a vitaminok és ásványi anyagok pótlásával. Részletes listán találunk az ajánlott és a kerülendő élelmiszerekről, illetve néhány receptet, mely kiindulási pontnak éppen elég is.

Meg is kóstolhattuk

A doktornő nem véletlenül kezdett vizsgálódni ezen a területen, saját gyermeke is autista. Ráadásul súlyos esetként diagnosztizálták. Gyakorló neurológusként félretette a karrierjét, és minden idejét arra szánta, hogy rájöjjön, mik a kiváltó okok, illetve hogy ezek hogyan kezelhetők.

Dr. Campbell-McBride arra jutott, hogy minden baj a belekben kezdődik, pontosabban azzal, ha a bélflóránk egyensúlya megbomlik. Ez pedig elég könnyen megtörténik, ha olyan ételeket eszünk, melyek minimum génmódosítottak, sokszor növényvédőszerektől mocskosak, vagy csak szimpla tápérték nélküli junk foodot tolunk magunkba túl gyakran. Azt, hogy amit ma eszik a világ elvileg szerencsésebb országaiban élő ember, jobbára egy rakat méreg, nehéz megkérőjelezni. Ő inkább azt vizsgálta, gyermekeinkre ez milyen hatással lehet – szerinte drámaian súlyossal.

Dr. Büki György neurológus

Magyar valóság

Dr. Büki György a Heim Pál Gyermekkórház orvosa, aki kendőzetlenül adta elő a magyar valóságot: korábban ő is csak igazolásokat állított ki az autisztikus spektrumzavarral küzdő gyermekekről, megoldást, hatékony kezelést nem tudott javasolni. Szerencsére nem derogált neki meghallgatni a szülők javaslatait, tapasztalatait, úgyhogy azóta – részben ezek hatására – csapatmunkát javasol az ilyen esetek hatékony kezelésére.

A részletekbe szerencsére nem ment bele, arra ott a könyv, viszont a mikrofon a magyar példa kezébe kerül. Fájóan tárgyszerű beszámoló következik, bár nyilván nem csak én értékelem Dr. Szántó Linda példás szenvtelenségét – pontosan arra voltunk kíváncsiak, hogyan működhet élőben a sztori.

Ne adj neki tejfehérjét!

A történet szinte klasszikus: először arra figyelnek fel a szülők, hogy a gyerek nem nézelődik, nem próbál kommunikálni, majd jön a súlyos autizmus rémálom: a gyerek a fejét veri a falba. Az ilyet nehéz kezelni. A szülő minden tanácsot megfogad, nyilván semmi sem segít, az orvos is széttárja a karját, majd valaki felveti: ne adj neki tejfehérjét! Nyolc nappal később a gyerek nem verte a fejét sehova sem. Ilyenkor nyilván felmerül az ésszel élő anya fejében, hogy talán az étrend változtatásával más ereményeket is elérhet.

Szántó Linda azt mondja, a pár évvel későbbi kontrollvizsgálaton kizárták az autizmust, bár viselkedészavarok még tapasztalhatók. Csakúgy, mint a könyv szerzője esetében, akinek jelenleg 12 éves a gyermeke. Ez viszont már olyan szintű GMH, hogy az gyanús, így muszáj volt megkérdeznünk egyik kedvenc bloggerünket, az Autizmussal élni szerzőjét, hogy mit gondol.

Számtalan olyan történet van, ahol az étrendváltás bevált

„Az én véleményem, hogy mivel mindenkinél más okozza az autizmust, talán egyrészt ezért is olyan nehéz megtalálni azt a bizonyos kapcsolót. Másrészt viszont pont ezért lehet, hogy van, akinél az étrend javítása vagy teljes megváltoztatása kiutat jelenthet az autizmusból. Ezek nem csodaszámba menő dolgok, hanem tudtommal igazolt, megtörtént esetek. Az interneten számtalan olyan történetet, videót találni, ahol méregtelenítéssel és étrendváltással kezeltek sikeresen autista gyerekeket, csak sajnos kishazánkba még ezek nem nagyon jutottak el. Az utóbbi években valóban megsokszorozódott az autizmussal diagnosztizált gyermekek száma, ami talán összefüggésbe hozható az étkezés ‘elkorcsosulásával’ (bocsánat a kifejezésért, de az, amit manapság megeszünk, a sok állományjavított termék nehezen nevezhető ételnek).”

Dr. Szántó Linda azzal fokozta a hangulatot, hogy elmesélte, a gyerek végre megfogja a kezét, és érdekli, mi van a családdal, például ráköszön a testvérére, amelynek a jelentőségét csak olyan szülők érezhetik, akiknél szintén autista családtag él. Ahogy azt a mondatot is, hogy „velünk akar lenni, nem csak a saját rituáléi foglalják le.”

Felmerül persze a kérdés, hogy egy olyan embert, aki a szokásainak él, hogyan lehet rávenni életmódváltásra. Az Autizmussal élni blog szerzője egyedi megoldással állt elő:

„Vannak eszközök, melyekkel lehet segíteni az auti gyermeket, mi is egy ilyen eszközt fogunk nemsokára bevezetni, ennek a neve a ‘dolgozom és kapok’ kártya, amit nem csak olyan szituációkra lehet használni, hogy megtegyen valamit a gyermek, hanem nálunk is például étkezésre lesz használva. Ha megteszi azt a bizonyos dolgot, amit kérünk tőle cserébe, azért kap egy zsetont, és ha összegyűjt mondjuk 3 vagy 5 zsetont, akkor megkapja a meglepit, amit előtte megbeszéltünk, hogy mit szeretne kapni az adott feladatért. Hogy lefordítsam, én szeretném, hogy majd egyszer egy nap háromféle ételt is egyen, mást reggelire, mást ebédre és mást vacsorára. Ha ezt megteszi, akkor megkapja a 3 zsetont, és mondjuk cserébe kap érte egyvalamit amit ő választ, matrica stb. Az autik jól motiválhatók ilyesmikkel, sőt szerintem csak így lehet őket motiválni. De ehhez szükséges a PECS kártya ismerete, amivel egyébként maga a kommunikáció is elsajátítható egy olyan gyermeknek, aki mondjuk egyáltalán nem tud beszélni. Hosszú és kemény meló, de érdemes vele ‘vesződni’, erre is rengeteg videó van a  neten. És ugyanígy a napirendi kártyának is azért van értelme, mert látja a napját felépítve, és ez biztonságot ad neki. Az is egy hasznos segédeszköz.”

Reménytkeltő történetek, mi viszont meghagyjuk a szülőknek a döntést. Aki autisztikus spektrumzavarral küzdő gyermekkel él, pontosan tudja, hogy minden eset egyedi.

Forrás: Dívány
2011. június 1., szerda 13:57 – bjuli