„A szervezetnek szüksége van cukorra és lisztre!” –  mondta 9 éves fiamnak az osztálykiránduláson az egyik tanára. A gyerek vitatkozott, de nem igazán voltak „ütős” érvei a „szakértő” felnőttel szemben. A GAPS diétáját ettől függetlenül – Hála Istennek! – mindhárom napon szépen tartotta, de nemcsak ételekre, információra éhesen érkezett haza. Hogyan tudok neki segíteni? Mi a válasz egy ilyen „kritikára” egy harmadikos szintjén?

Íme egy lehetséges magyarázat:

A rendelkezésünkre álló valamennyi táplálékot a szervezetünk lebontja olyan pici kis építőkövekre, amelyeket használni tud. Úgy lehet ezt elképzelni, mint egy építkezést:

A saját házikónkat építőkövekből, téglákból tudjuk magunknak felépíteni. Ha kövecskéknél nagyobb darabokat (téglasorokat, faldarabokat) kapunk, az is nagy öröm lehet egy építkezésnél, de ezeket először szét kell kalapálnunk és le kell tisztogatnunk ahhoz, hogy utána használni tudjuk. A téglasorok szétszedése, a faldarabok lebontása, a kövek tisztogatása plusz munkával jár ahhoz képest, mintha különálló, szép tiszta kövekből építhetnénk. Persze, ha csak ilyen kövekhez tudunk hozzájutni, akkor a plusz munkát is vállaljuk annak érdekében, hogy legyen építőanyagunk. A legjobban azért a szép tiszta, azonnal használható építőköveknek örülünk.

A testünkben is folyamatosan építkezés folyik. A testünk építéséhez használható háromféle legfontosabb építőkő:

• az egyszerű cukrok,
• az aminosavak és
• a zsírsavak.

Ezek nagyon-nagyon aprócska építőkövek, amiket a vérünk szállít el a testünk különféle részeibe, hogy használhassuk őket.

Az a cukor, amit a boltban lehet venni (a mézben és a gyümölcsökben levő pici, egyszerű cukortéglácskákhoz képest) összetett cukor – a legjobban egy nagy, hosszú faldarabhoz hasonlít. Ahhoz, hogy ezt a szervezet lebonthassa olyan kicsi kövecskékre, ami a testünkben jól használható, sok-sok energiára, komoly munkára van szükség.

A lisztben is vannak olyan „fal-darabok”, amikből a szervezet egyszerű cukor-téglácskákat tud készíteni, de ez is nagy munka és sok megterhelés a számára.

A lisztben ezen kívül vannak olyan anyagok (fehérjék) is, amikből a testünk aminosavakat (másik fajta kövecskéket) tud készíteni, de ez még az előbbi bontásnál is nagyobb fáradtság a szervezetnek, és néha nem is sikerül rendesen. Ilyenkor nagyobb téglasorok, faldarabok maradnak egyben, a szervezetünk nem tudja elvégezni teljesen a bontást.

Ha ezek a nagyobb darabok bekerülnek a vérünkbe (ahol valójában csak aprócska téglácskáknak van helyük), attól mindenféle bajunk lesz: viszket vagy kipirosodik a bőrünk, köhögünk, megfájdul a hasunk, a fülünk vagy a torkunk, elálmosodunk, rosszkedvűek vagy nyugtalanok leszünk, összeveszünk egymással és hasonlók.

Ezért figyelünk mi családunkban arra, hogy olyasmiket együnk, ami segít a szervezetünknek az építkezésben, ahelyett, hogy felesleges fáradtságot, plusz munkát okozna, vagy netán olyan nehéz helyzetbe hozná, hogy a kis kövecskék helyett a vérünkbe nagyobb fal-darabok vagy téglasorok keringjenek, amikből építkezni nem tud, de amikkel sok-sok gondja lehet.